Ti hany éves korotokban éreztétek ugy, hogy elegetek vana s zorakozasbol és komolyabbak vagytok?

mivel elég későn kezdtem a bulizást, így voltak elég csapatós időszakaim :) volt egy korszak, amikor kicsit megcsömörlöttem, és nem jártam sehova (21-23 éves koromban), de azóta újult erővel vetem bele magam.

nagyjából így nézett ki: 17-21ig majdnem minden hétvégén (ugye mikor az ember egyetemista, akkor azért a társaság is olyan), aztán megismertem a párom, igaz jártunk el együtt sok helyre, nem bulizni.

tavalyelőtt megismertem a legjobb barátomat, aki meg a partyk királya, szóval ha vele vagyok, nagyon szívesen megyek. a párom is bekapcsolódott, hárman járunk mulatni. nem fetrengünk részegen, konszolidáltak a partyk, de úgy érzem az egész heti hajtás után kell egy kis tombolás.

a családalapítás mindig is foglalkoztatott, de csak az után szeretnék belevágni, ha már nem a bulizás a fontos, hanem hogy gondoskodjak a csemetémről.

ettől még lehet valaki komoly. együtt élünk a párommal, önfenntartók vagyunk, tudunk önálló döntéseket hozni, de közben szórakozunk is, mert számomra hozzátartozik az élethez a kikapcsolódás is.

Nem értem,miért kell,hogy ez ilyen fekete-fehér legyen. Én pl már nagyon szívesen fognám a kezemben a kisbabámat,főznék-mosnék a páromra,viszont ugyanúgy szeretek eljárni bulizni a párommal vagy a barátaimmal. Talán csak annyiban lettem komolyabb,hogy tudom,mi a fontossági sorrend és bulikon már nem fetrengek az asztal alatt a sok piától,mint 17 évesen,mert megtanultam a mértéket és tudok kulturáltan bulizni. Bennem kb olyan 1 éve alakult ki a családalapítás gondolata és a vágy aziránt,hogy legyen gyerekem.

22L

Nem voltam soha bulizós típus, de nincs is gondom azzal, ha valakit az kapcsol ki.

A férjem inkább az. Ennek ellenére megbízható, számíthatok rá. Még részegen is normális, tipikusan az, akinek fixálódik a vigyor az arcán és bizonytalan lesz a mozgása, majd elalszik. Néha eljár a haverjaival, egyedül annyi zavar benne, hogy iszonyúan horkol, ha ivott.

De előre szól, hogy mikor megy és nem vállalhatatlan a viselkedése utána sem. A gyerekkel sokat foglalkozik, a bulizás nem borít semmit. Ha nekem van programom, akkor meg ő marad itthon vele. Pelenkázza, játszik vele, mondókázik, megeteti. Amikor két napra el kellett utaznom, olyan ragyogóan elvoltak, hogy a gyerek a füle botját se mozgatta, hogy megérkeztem, annyira elmerült az apjával való játékban.

Eszem ágában sem lenne keresztbe tenni a buliterveinek. Nem jár el napi szinten, viszont ő így töltődik fel. Én máshogy, de ő sem korlátoz, annyi a "szabály", időben szólunk, hogy a másik szabaddá tudja tenni magát.