Hölgyek, Nektek bejönnek az olyan férfiak, akik komolyabbak és szoktak írni? Járnátok ilyen férfivel?

Szösszenet a saját írásomból...

Létezik talán valahol egy isteni entitás, aki jót nevet az ostobaságomon? Létezik egyáltalán bármiféle isteni entitás, valahol odakint, messze innen? Vagy mindez hazugság volt – vagy ami még rosszabb: önámítás? Gyakran töprengtem el a közösségen, és azon, hogy a közösség javulása miként szolgálja az egyén javulását. Ez volt létem útmutató irányelve, a felismerés. És most, ebben a fájdalmas időszakban kezdem megérteni – vagy talán rá kell kényszerítenem magam, hogy bevalljam- , hogy hitem sokkal inkább személyes alapokon nyugszik. Milyen ironikus, hogy amikor a közösségről beszéltem, gyakorlatilag és ténylegesen csak az elkeseredett vágyamat fejeztem ki, hogy tartozhassak valami nálam nagyobbhoz. Amikor magamban kimondtam és ezzel megerősítettem véleményem jogosságát, nem cselekedtem másként, mint azok, akik a prédikátorok szószéke köré gyűlnek. A megnyugvást és az útmutatást hajszoltam, csak én magamban kutattam a szükséges válaszok után, míg mások ezt saját magukon kívül keresik. Mindezt megértve, tudom, hogy mindent helyesen tettem. Mégsem tudom ellökni magamtól azt a felgyülemlő felismerést, azt a felgyülemlő rettegést, azt a felgyülemlő rémületet, hogy végső soron tévedtem.

25F

Én is írok, csak épp senki nem tudja. S ez így van jól...

Nekem igen! :)

Írsz privit? :)

20/L