Kitehet a házból az utcára gyerekestől együtt?

Ne legyen 50 éves. De szerintem még bőven nincs 25 sem. Engem sem támogat senki, mint leírtam ki lettem rakva 18 évesen, érettségi után. Annyival volt könnyebb dolgom, hogy mehettem a bátyámhoz. Egy hónapig nem kellett fizetnem semmit, majd a keresetemből következő hónapban már beszálltam a rezsibe. Ennyi előnye gondolom a kérdezőnek is lett volna, sőt többet megtakaríthatott volna. Helyzetem ellenére eljutottam valahova. Igaz albérletben élünk még most is a férjemmel, de így is tudtunk vállalni gyereket. Pedig őt sem a szülei nyomták. Ha megnő a lányom, fogom támogatni, eszembe sem jutna kirakni, de az én nyakamra 20 évesen nem fog szülni. Én is 33 évesen szültem, pedig mindig imádtam a gyerekeket, hamarabb is megvolt bennem a vágy. Csak éppen nem volt semmink. Persze arra nem várhattam, hogy majd akkor szülök ha minden meglesz, de azért nekem fontos volt a tudat, hogy felnőtt emberek vagyunk, tudjuk már eltartani azt a szerencsétlen gyereket.

De mint korábban leírtam, ha a nagymama belemegy abba, hogy ott lakjanak, akkor nincs probléma. Csak erről meg kell győződni. Ha tudom, hogy ez nem tetszik neki, bármikor kirakhat akkor nem. Szerintem a kérdező is tisztában volt vele milyen az anyja.

Kérdező kérdésével szerintem nem az a baj, hogy hány éves, vagy hány évesen, vagy hova vállalt gyereket, hanem az ordító kettős mércéje... " Mellesleg a párom is velem lakik" kontra "Anyámé a haszonélvezet. kb 1 éve idehozott maga mellé egy pasit, akit én nem tudok elfogadni"

Az, hogy Kérdezőnek a jelek szerint az a tök természetes, hogy mint 1/4 tulaj nyugoodtan odaköltözteti a pasiját és az anyja elfogadja, de kontra ő nem fogadja el, hogy az anyja, mint szintén 1/4 tulaj és 100%-os haszonélvező, odaköltözteti a saját párját.

Szóval szerintem az emberi tisztesség MINUMUMA, hogy amit elvárok, ugyanazt el is fogadom, tehát ha én odavettem a saját árom és az anyám elfogadta őt, akkor természetesnek veszem, hogy az anyám is odaveszi a saját párját, és efogadom őt.

De abban a házban ő ne követeljen semmit amúgy sem. Semmi köze hozzá. A szülei építették/vették nem tudom. Az egy dolog hogy az édesapja már meghalt. Attól még nem az anyja fog elmenni. Lehet ő sem szereti a kérdező párját. Lehet ő sem szeretné, ha a lánya ott lakjon. Nem hiszem hogy az lenne a helyzet, hogy ő mindenáron együtt akarna lakni a kérdezővel, de a párja, akinek semmi köze a házhoz nem engedi. Ha ilyen h.lye az anyja, ő is szenved belül, de esetleg egy nem normális pasi fontosabb, akkor ehhez is joga van. Nem helyes, de jogos.

Azt a dolgot jól írta az egyik hozzászóló, hogy magának szül. Akkor szüljön magának. Tartsák el.

Mellesleg a párja nem dolgozik? Mellesleg a kérdező dolgozott már, mert akkor nem minimális segélyt (valami 20 körülit) kap a gyerekre, akkor abból szépen éljenek meg. Vagy ha mindenképpen rá akarnak valaki csimpaszkodni, akkor menjenek a gyerek apjának a szüleihez.

> De abban a házban ő ne követeljen semmit amúgy sem. Semmi köze hozzá. A szülei építették/vették nem tudom.

Valószínűleg ezért van az ilyen témákban állandóan ellenvéleményem, mert ezeket én abszolút nem osztom. A ház, ahol élünk, persze, hogy a mienk, meg mi vettük, de nem is annyira magunkért, hanem a gyerekeinkért. Ugyanúgy az övéké is, mint a mienk, sőt! még kicsik, de már most úgy alakítgatjuk, hogy sokkal jobban "rájuk legyen szabva" a ház, mint miránk. Ha idősebbek leszünk a nejemmel, nekünk elég lesz egy kis "lyuk", ahol éldegélünk majd.

Ezért tartom felháborítónak, ha valaki azt mondja, hogy menjen csak a szülői háztól, teljesen jogosan rugdossák ki otthonról, akár egy új fickó kedvéért is. Én ilyeneket el sem tudok képzelni. A gyereket elvileg el kellene indítani az életben, mindenben segíteni, támogatni, nem úgy állni hozzá, hogy örülj, hogy eddig megtűrtelek.

Én ezzel nem is vitatkozok. Normális szülő ha teheti segít. Viszont egy gyereknek sem lehet arra építkezni, hogy majd a szüleim megoldanak helyettem mindent. Nem úgy vállalunk gyereket, hogy megszülöm, majd lesz ahogy lesz, csak befogad valaki. Hisz innentől ő is szülő, neki kell megtenni azt ami szerinted elvárható egy szülőtől:)

Tényleg nem akarok veled vitatkozni, én sem tenném ki a gyerekem soha. De ha hazaállítana, hogy nincs ugyan semmink, de megszülöm a gyereket, adjatok már egy szobát, ja jön a Józsi is, akkor lehet nekem is elborulna az agyam. Nem tenném ki, de tisztáznám a szabályokat. Józsikát addig rugdosnám, míg nem talál munkát, másodállást, és a kicsi lányom is mehetne vissza dolgozni korábban mint 2-3 év. Aztán szépen költözzön, tartsa el a gyerekét

36

Van olyan ismerősöm, aki eltartja a két unokát, lányát, menyét. A pasi meg otthon ül. A nagyobbik gyerek 4 éves, azóta ők tartják őket.

Hát én nem tartanám, már ne haragudj. Egy idő után megmondanám a kedves fiatalúrnak, hogy mehet, ha a lányom vele akar menni akkor menjen. A lányomnak meg ha annyi esze van, hogy szül a semmire, akkor ne legyenek igényei arra, hogy gyes időszak alatt is otthon ül. Egy másfél éves gyereket már be lehet adni bölcsibe (ha van hely), míg az anya dolgozik.