Milyen anyósod, apósod van?

6 éve vagyunk együtt a párommal, a szüleinél éltünk 1,5 évig(számomra nagyon nehéz volt ott).

Aztán elköltöztünk onnan,1 faluval távolabb, a pároméknak volt ebben a faluban egy házuk,azt tettük rendbe,és így beleköltöztünk.

Ennek 8 hónapja,nagyon jó így külön, mert legalább azt csinálunk és úgy ahogy mi szeretnénk.

DE! A viták ami a párom és köztem van az csak a szülei miatt van,mert számomra sok fájó dolog van,pl:mióta elköltöztünk sosem jönnek hozzánk,pedig főúton lakunk,egy héten többször is eljárnak itt,és mégsem jönnek be. Nem kezelnek úgy mint a fiúk menyasszonyát, ha ott vagyok náluk,és beszélgetnek,anyósjelölt,ha valamit mond elfelé,azt mindenkinek mondja,mindenkire néz,csak rám nem,mintha nem akarna tudomást venni arról,hogy ott vagyok.

Ha valamit beszélnek másról anyós megszólal"de ezt nem szabad senkinek mondani" persze rám céloz,hogy én nehogy eljártassam a számat.

Sosem szóltam nekik vissza semmiért, nem vitáztunk míg ott laktunk akkor sem,persze motyogott az orra alatt.

A párom sosem kérdez rá,hogy miért nem járnak hozzánk.

Anyóssal nincs köztünk olyan közvetlen kapcsolat,távolságtartó,és én is vele.Igazából ahogy már elgondolkodtam rajta,sosem tudnék közelebb kerülni hozzá. Volt,hogy a fülem hallatára járatta le a szüleimet,csak ő ezt nem tudja,hogy én hallottam.

Engem sosem fogadott el,mert nekem nincs olyan vagyonom mint nekik.

A párom 27 éves de még mindig gyerekként kezelik,nincs önálló döntése.

Én is főzök minden nap,vacsorával várom haza a párom(szüleinél dolgozik),és anyós azt mondta egyszer,hogy biztos azért nem vacsorázik ott náluk a párom,mert én mondtam,hogy ott már nem is ehet.(ez nem igaz).

Sosem mondtam neki ezt!

Ha elmegyek náluk,és valamit próbálok csinálni,segíteni rajta,(takarítani) akkor egyből mondja,hogy ne csináljam.

Gyerekünk még nincs,anyós védődő,és bele sem akarok gondolni abba,hogy mi lesz ha lesz babánk. Mindenbe próbálnak beleszólni,és a párom ahogy észreveszem hagyja is.Látom,hogy tart tőlük.

24/N