Milyen anyósod, apósod van?
6 éve vagyunk együtt a párommal, a szüleinél éltünk 1,5 évig(számomra nagyon nehéz volt ott).
Aztán elköltöztünk onnan,1 faluval távolabb, a pároméknak volt ebben a faluban egy házuk,azt tettük rendbe,és így beleköltöztünk.
Ennek 8 hónapja,nagyon jó így külön, mert legalább azt csinálunk és úgy ahogy mi szeretnénk.
DE! A viták ami a párom és köztem van az csak a szülei miatt van,mert számomra sok fájó dolog van,pl:mióta elköltöztünk sosem jönnek hozzánk,pedig főúton lakunk,egy héten többször is eljárnak itt,és mégsem jönnek be. Nem kezelnek úgy mint a fiúk menyasszonyát, ha ott vagyok náluk,és beszélgetnek,anyósjelölt,ha valamit mond elfelé,azt mindenkinek mondja,mindenkire néz,csak rám nem,mintha nem akarna tudomást venni arról,hogy ott vagyok.
Ha valamit beszélnek másról anyós megszólal"de ezt nem szabad senkinek mondani" persze rám céloz,hogy én nehogy eljártassam a számat.
Sosem szóltam nekik vissza semmiért, nem vitáztunk míg ott laktunk akkor sem,persze motyogott az orra alatt.
A párom sosem kérdez rá,hogy miért nem járnak hozzánk.
Anyóssal nincs köztünk olyan közvetlen kapcsolat,távolságtartó,és én is vele.Igazából ahogy már elgondolkodtam rajta,sosem tudnék közelebb kerülni hozzá. Volt,hogy a fülem hallatára járatta le a szüleimet,csak ő ezt nem tudja,hogy én hallottam.
Engem sosem fogadott el,mert nekem nincs olyan vagyonom mint nekik.
A párom 27 éves de még mindig gyerekként kezelik,nincs önálló döntése.
Én is főzök minden nap,vacsorával várom haza a párom(szüleinél dolgozik),és anyós azt mondta egyszer,hogy biztos azért nem vacsorázik ott náluk a párom,mert én mondtam,hogy ott már nem is ehet.(ez nem igaz).
Sosem mondtam neki ezt!
Ha elmegyek náluk,és valamit próbálok csinálni,segíteni rajta,(takarítani) akkor egyből mondja,hogy ne csináljam.
Gyerekünk még nincs,anyós védődő,és bele sem akarok gondolni abba,hogy mi lesz ha lesz babánk. Mindenbe próbálnak beleszólni,és a párom ahogy észreveszem hagyja is.Látom,hogy tart tőlük.
24/N
válasza:Ha a párodnak nincs önálló döntése, az nem a szülei hibája, hanem az övé, ahogy az is, ha mindig hagyja magát. Ez jobb nem lesz, sőt.
Amúgy meg örülj neki, hogy le se szarnak. Legalább nincs velük baj. Biztos az a legjobb, ha csodálatos a viszony, de még ez is jobb, mintha mindig ott ülne a nyakadon és okoskodna.
Bár szerintem a tutyimutyi pasid helyett kéne egy másik, ha ez neked így nem jó, mert csak rosszabb lesz.
válasza:
válasza:Nálunk is ez van,csak szerencsére párom nem ilyen,nem függ tőlük sehogy,nem hallgat rájuk.
De velem ilyenek,azért járunk hozzájuk,mert párom papája rendes,ő szeret,csak az anyja nem,próbálok vele nem foglalkozni.
Nem ellenséges,igy párom sem tud miért szólni rá,úgyhogy ez van.
De ha bármi rosszat szólnak rám,akkor 100%-osan megvéd,ha lesz gyerekünk,tudom hogy nem lesz baj,mert hamarabb tiltja el tőlem és a gyerektől az anyját,mintsem nekem emaitt rossz legyen.
Tegnap voltam bent a volt munkahelyemen,megnéztem a volt munkatársaim.
Kérdezték,hogy szoktam e járni anyóséknál,mondtam,hogy igen többet mint ők nálunk.
És mondta egy volt koleganőm, hogy anyósom volt bent valamelyik nap,kérdezték tőle,hogy hogy vagyok,stb...
Hogy szoktak-e hozzánk járni. És anyósomnak a válasza ez volt. "Nem jönnek hozzánk,mert én sem megyek,ha megyek is akkor csak 1-1 órára".
Én egy héten 2-3x elmegyek hozzájuk,igaz nem órákra,mert ha ott vagyok,olyan mintha ott sem lennék,ülök csendben,nem szólnak hozzám.
válasza: válasza:Egy jó tanács. Próbáld meg külön lappal indítani az új életet ha már külön éltek. Ha ennyire megmérgezi a kapcsolatot a keserűség ami benned van, akkor évekkel később csak rosszabb lesz. Hidd el nekem, tudom.
Az első anyósom és apósom maga volt a pokol. 2 hónapig laktam náluk majd mi is elköltöztünk. De a keserűség bennem maradt. Az apósom megalázott párszor, és sosem tudtam megemészteni. Anyósom állandóan ócsárolt. A férjemmel egyre többször volt vitatéma és egyre többször észrevettem hogy melléjük és nem mellém állt. Mi végül is elváltunk. 12 éve váltam el. Az apósom 4 éve meghalt. Halála előtt engem hívott hogy menjek a kórházba mert beszélni, bocsánatot akart kérni tőlem. Nem mentem. Nem adtam meg azt az örömet hogy tiszta lelkiismerettel menjen a túlvilágra. Anyósom amikor elváltunk és a fiammal elköltöztünk, azt hitte hogy soha többé nem láthatja a kedvenc unokáját, és amikor rájött az évek alatt hogy sosem tiltottam, és a fiam rendszeresen lejár hozzá még ma is, ő is bocsánatot kért. Ma már visszasír, és nagyon kedves. Hiába nem vagyok már a menye igyekszik segíteni, állandóan gondol ránk ha disznóvágás vagy egyéb van.
Én újra férjhez mentem. A második férjem apja, nem sokáig élt. Igazából nem is ismertem.. Nem kedvelt mert elvált gyerekes anyuka voltam és ő nem ilyen mennyet akart. Én sem kedveltem, de tiszteletben tartottam hogy a férjem apja. Sosem éltem vele, talán háromszor ha láttam életében. A második anyósom viszont egy tündér! Imádom, és ő is engem. 65 éves de olyan humora van, és annyira jó fej..Igaz ő is messze lakik tőlünk, de ha tehetjük megyünk meglátogatjuk vagy meghívjuk hogy legyen nálunk pár napot..
válasza:Az én anyósom, apósom egy álom. Mindenre mosolyognak, sosem jönnek hívás nélkül, 1 év alatt kb. 2x látogatnak meg minket, mi havonta egyszer átmegyünk, párom néha 2-3x is benéz hozzájuk fél-egy órára. Soha nem szólnak bele semmibe, elfogadják a döntéseinket.
De ha nem így lenne, a párom felnőtt férfi, határozott egyénisége van, és nagyon komolyan meghúzza a határokat. 28 éves.
A te párod is majdnem ennyi idős és azt írod: "A párom 27 éves de még mindig gyerekként kezelik,nincs önálló döntése." - A probléma nem a szüleivel van, hanem vele. Fel kell nőni, mielőtt az ember felnőtt kapcsolatot akar kialakítani. Nem lehet egyszerre kisfiú, férj és apa. Döntenie kell, hogyan alakítja az életét és aszerint viselkedni. Én nem anyóson akadnék ki, hanem a párommal beszélném meg, mit várok el egy férfitől. Az pedig, hogy egy felnőtt férfi, aki jövőt és családot tervez velem, fél a saját szüleitől és nem mer nekik nemet mondani, nálam nem fér bele a férfiképbe. Nem mondom,h ogy meg tud változni egyik napról a m ásikra. De ideje elindulni az úton, amíg még nem késő!
válasza: válasza:én is hasonlóan látom, mint az 5. válaszoló.
nem tudott levállni az anyjáról és az anyja se engedi őt felnőni.
nem feltétlenül a párod hibája.
nekem is volt ilyen anyósjelöltem, akármit csináltam, mindig belekötött valamibe. a fiacskája nem dolgozott, problémája lett az alkohollal míg én napi 10-12 órában húztam az igát, én voltam majd egy évig a családfentartó. (+ háziasszony, takarítónő, társalkodónő...) de én lusta, semmirekellő, rendetlen voltam szerinte...az lett a vége, hogy teljesen kikészültem, tönkrement a gyomrom a sok idegtől.
de szerencsére vége lett a rémálomnak, volt annyi erőm, büszkeségem, hogy kilépjek belőle.
Neked is kitartást, és hogy legyen erőd!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!