Most mit csináljunk?

Köszönöm a tanácsokat!

Hát először is, a párom tudja, hogy bennem nincs hiba, legutóbbi hír, hogy nem jár eleget haza és akkor is rohan. Tehát valószínűleg féltékenység lesz az ok mégiscsak. 40felé járunk, meddig akarja otthon tartani?? Szereti az anyját, szeresse, ez a dolga. Azért félek megvédeni magam mert ha választania kellene kettőnk közt már nem tudom ki mellé állna.. Elvárom igen, hogy mellém álljon de nem várom el, hogy válasszon. Ezt nem én fogom kérni tőle!

Befolyásolom az ő hátrányukra??? Ezt miből gondoltad??? Elárulom, hogy mikor megismerkedtünk minden "barát-nője" az anyja ellen uszította, már utálatba torkollott és én vagyok miatt ez mind megváltozott. Dicsértem és szerettem őket. Eddig.

Aztán. Tünemény voltam, elhiheted, hisz szerettem ott lenni. Soha nem mondtam rosszat a családra, dicsértem őket. Páromat nem elvontam onnan hanem inkább küldtem, hogy ne legyen nagy a "hiányuk" egymásból. Kár volt.. És ha megjegyzés ba beszólás volt nem reagáltam rá ott. Persze aztán jól kisírtam magam otthon.

Épp elég bajom/bajunk van enélkül is, nem tudok színészkedni és képmutatni. Őszinte ember vagyok, nem megy a hazudozás sajnos.

Ha segíteni akarok nem kell, ha megkínálnak akkor meg megy a panasz máshova, hogy fogy a süti...

Kezdem feladni.