Most mit csináljunk?

nálunk is az volt, hogy nem mentem egyéb okból, egyből kombinálni kezdtek, addig addig mondogalódtak az élettársamnak, hogy mikor onnét hazajött, még szivesen át sem akart ölelni, addig rakták a bogarat a fülében, mig elhitte.

mit lett a végeredmény, elhagyott, 1 hónapra, majd belehalt a hiányomba és rájött, hogy az anyja féltékeny és válasz út elé állitotta, hogy vagy ö vagy én.

engem választott és ráadásul megismerte a jóanyját is közben milyen is igazából, egy féltékeny, és manipuláló boszorkány.

anyós belebetegedett, hogy nem miért nem megyek hozzájuk, nem fogadom el a családját, amikor megjelentem, úgy fogadott, hogy itt a sértődős lány...

az én anyósomat az bántja, hogy nem kap unokát tőlem, nem tudom a tiéd miért fujj rád, van már unokája?

szülnél egy másik gyereket a párodnak, kérdezz rá a párodtól, hogy ő akar-e az anyja akar-e stb

Ha a fiad már nagykorú, akkor a te korodban az embernek meg kell tudnia védeni magát az alaptalan piszkálódástól. Ha csak nincs köztetek extrém korkülönbség a javadra, a párod sem kiskamasz már. Nehogymár probléma legyen két felnőtt embernek, egyértelművé tenni a család előtt, hogy összetartoztok, és hagyjanak nektek békét.

Nem igazán értem, hogy ha nem mondják meg mi bajuk veled, a párodat "ügyesen kihagyják a szituációkból", akkor végül is kit bántanak, és mivel??

Amúgy lehet, hogy tényleg attól tart az anyja, hogy te már nem szülsz majd gyereket, és nem lesz unokája.

Nem igazán értem az egész helyzetet változatlanul... Nem tudom hány éves a "kicsit gyerekfejű" párod,de ha "Találgattunk sokat de már föladtuk.", akkor ő is pontosan tudja, hogy nem veled van probléma. "Nagyon rosszul érezzük magunkat ha anyukához kell menni..." akkor valakinek mégis csak rá kellene szánnia magát, hogy tisztázzátok a helyzetet. Nem az angol királyi családba akarsz beházasodni, hogy az udvari etikettet kelljen követned.:-)) Ha rosszul érzitek magatokat a család viselkedésétől, miért te félsz attól, hogy elveszíted a párodat, ha meg mered védeni magadat? Miért ne várhatnád el tőle, hogy abban amiben igazad van, kiálljon melletted?

Tényleg nem értem...

A következőt csinálnám: Egy tünemény lennék a szülőkkel. Ha mennék, megdicsérném-hol a haját, hol a ruháját stb a mamának.....Egyszerűen nem vennék észre semmit. Amíg ott vagy ki lehet bírni.

A páromnak is dicsérném a szülőket, soha rosszat nem mondanék rájuk. Ugyanis, ha szidjuk a szülőket a gyerek védeni fogja őket. Ha dicséred őket, akkor nagyon ki fog akadni, ha ők meg szapulnak neki.

Soha ne menjen egyedül a szüleihez, ne hagyd őket kettesben-hármasban. Légy egy édes-kedves meny, aki nem vesz észre semmi szurkálódást, szándékosan értsd félre, ha beszólnak neked, köszönd meg a "bókot". Nem fogják tudni kezelni a helyzetet. Meg fognak zavarodni teljesen.

Ne vedd a szívedre, ha nem szeretnek téged, mindenki nem szerethet egy embert sem. HA nem morogsz a párodnak, nem keseregsz, hanem "szereted a szüleit", nem fog elhagyni.Sőt védjed őket, ha ő panaszkodik rájuk. :)

Légy okos, furfangos nő.