20 évesen ti is így álltatok a rokonokhoz?

Megértelek. Főleg a puszilkodás ügyben. Végül is alig-alig ismered őket, természetes, hogy furcsa, hogy puszit kellene adnod nekik, mint valami közeli jó barátnak/barátnőnek. Ennek tetejében még ott lehet, hogy a szülők, mint testvérek, jobban ismerik egymást, így sokkal közvetlenebbek egymással, és hogy nektek is így "kéne" viselkednetek unokatesókként.

Meg úgy sejtem, amúgy sem vagy az a könnyen ismerkedős típus.

Azt tanácsolom, hogy nem kell produkálnod magad, nem kell kitörő örömöt játszanod, amikor meg unod a vendégeskedést már, vonulj vissza. De az elején azért gyere elő.

Rokonok elott en sem szegyelloskodtem soha. Csak fiatalabb unokatesoim vannak, őket agyonpuszilgatom mindig:)

Kb 13-14eves korom körül jött elő nekem az, hogy nem mertem idegenek szemébe nezni, de ezt fejlesztettem, sokáig csináltam azt, hogy ha éreztem hogy valaki néz, en is a szemébe néztem, es az volt a cél, hogy o forduljon el előbb:) ezt gyakorolhatod te is utcán, buszon, bárhol, es egyre jobban fog menni, meglátod.

Most még nem érdekelnek a rokonok.

Lehet, hogy később sem fog. A családok zöme azonban tartja a kapcsolatot a rokonokkal. Most még nem érdekel, de később még esetleg büszke is lehetsz egy ősödre, ha valami olyant cselekedett, ami számít valamit a világban.

A nagyapóm például 1550-ig visszakereste a családfánkat különböző levéltárakból és egyházi iratokból. Ezek alapján találtuk meg a család ősi temetkezési helyét a szegedi belvárosi temetőben. Tudom, hogy felvidékről, Kamocsa vármegyéből, Galántáról származunk. A temetőben talált feliratok alapján találtunk rokonokat, majd ezek alapján elindulva még élő rokonokat is találtunk. Szerintem a rokonokkal való kapcsolat nem olyan dolog, hogy nem merek a szemükbe nézni, meg ilyenek. Hogy minek adjál nekik puszit? Nem muszáj! Fogjál kezet velük, és üdvözöld úgy őket. Egyébként a puszi egy bensőséges üdvözlési forma. Akik szeretik egymást azok puszival köszöntik egymást. Én például mindig össze pusziszkodok a barátnőimmel, amikor találkozunk, pedig nem is rokonunk. A társadalmat a család tartja össze. A családot, pedig a családtagok.

Van nagyon sok ember, aki idős korára magányos, mert vagy nincsenek családtagjai, vagy nem tartják a kapcsolatot egymással. Az egyedüllét pedig mindig nagyon rossz.

Gondolj csak Robinsonra. Milyen borzasztó érzése volt, amikor szembesült azzal, hogy egyedül van a szigeten. És mennyire jobb lett az élete egy társsal. Az unokaöcséid az apukád testvérének a gyerekei. Vér szerinti rokonod.

Ennél biztosan van, aki jobban el tudná magyarázni, hogy miért érdemes a rokonsággal tartani a kapcsolatot, de én így 19 évesen erre vagyok képes.

Örömmel vettem át Nagyapótól a családfa gyűjteményt, és a neten egy családfa programmal azóta is találtam Amerikában és Francia országban távoli vér szerinti rokonokat, akikkel felvéve a kapcsolatot még emlékeztek is édesapámra, mikor még kisgyerek volt, és olyan fényképeket küldtek, amin Nagyapó, apu és a testvérei voltak nagyon régen. Jó volt tudni, hogy a családom hány féle helyen él a világban. Én nagyon szeretem a családfa kutatást is, és valószínű, hogy ha lesz gyerekem, átadom majd neki.