Megtartanátok a gyereket így? Félek attól, hogy egyedül maradok.
Sziasztok.
December végén derült ki, hogy teherbe estem, de arcul ütött az egész, mert mindig védekeztünk, hideg zuhanyként és rosszul érintett. Van 3 éve egy barátom, akivel szerelmesek vagyunk, Kanadában élt gyerekkora óta, a családja is kint van (magyarok), szóval miattam költözött csak vissza, azóta 2 havonta ingázik hosszabb-rövidebb időkre Budapest és Toronto között. Jó a kapcsolatunk, de még eddig sosem gondoltam bele a jövőbe, hogy mi lenne, ha gyerekünk születne, én nem terveztem még pár évig.
Nem volt időm felkészülni és túl hamar jött, félek a jövőtől, hogy hogy lesz kivitelezve. Mikor megtudtam, felhívtam, hogy jöjjön haza, titkon reméltem, hogy ő sem akarja, de meglepett a reakciója, mert örült neki. Nem néztem volna ki belőle és ez nagyon összezavart. Most már tervezget, hogy mi hogy lesz, teljesen odavan.
Van bennem egy rossz érzés, félelem, hogy ez nem fog működni így, a szüleim ugyanígy váltak el, pedig először nekem is örült az apám. Rettegek attól, hogy egyedül maradok egy gyerekkel a rendszeresen utazgatás miatt. Eddig minden jó volt, de csak ketten voltunk és így könnyebb volt minden. Nem tudom, hogy jó ötlet-e megtartani, az is benne van, hogy 24 vagyok, pár évet még várni akartam. Mikor elmondtam neki, akkor elmeséltem a félelmeimet is és részletesen kikérdeztem, hogy ő hogy képzeli el ezt az egészet, de akkor megnyugtatott, hogy minden oké lesz.
Volt valaki hasonló helyzetben? Mit tennétek a helyemben? Nyilván nem ez alapján fogok dönteni, de szívesen venném kívülállók véleményét.
Köszönöm szépen annak, aki elolvassa.
Én is azt néztem, hogy milyen utazgatás? Tessék szépen kiköltözni hozzá. Vagy jöjjön ő ide. De ingázásra gyereket? Hát persze, hogy örül, te vesződsz vele, ha megunja a szaros pelenkát, meg az egészet, akkor felül a repülőre oszt csókolom?
3 éve együtt vagytok, gyereketek lesz, nehogy már ezt folytassátok.
Esély van rá, hogy magad maradsz mindig, de azért ha már eleve így indul, hogy nem is lesztek együtt..
Én vállalnám a babát, amennyiben összeköltöztök. Vagy ő hozzád, vagy te hozzá. Ha nem tart téged itthon különösebben semmi, akkor költözz ki te.
Én pl. nem lennék képes elköltözni, mert nagyon összetartó, szerető családom van, és nem tudnám őket itthon hagyni.
Mert apám anno ugyanezt játszotta el az anyámmal és még 2 éves se voltam, mikor lelépett. Nem feltételezek ilyesmit a barátomról, érett felfogású pasi, de én megfogadtam, hogy inkább nem szülök, minthogy egyedül kelljen felnevelni egy gyereket, mert tudom, hogy milyen szörnyű volt. Ez már nem csak rólunk szól és egy biztos dolgot akarok magam körül.
Semmit nem akarok ráerőltetni, ezért ha azt mondta volna, hogy ne legyen, akkor már valószínűleg lenne időpontom egy abortuszra, de jelenleg örül, hogy apa lesz.
Költözésre nem reagáltál semmit, pedig többen is írtuk.
Tehát?
Elmondásod alapján a barátod j ember lehet. A legtöbb pasi 40 km-es távolságon kívül nem hajalndó kapcsolatot kialakítani, mert az neki nem kényelmes...a te barátod viszont a világot is tutazza érted. :) Számomra már ez is azt mutatja, hogy komolyak a szándékai.
De a tieid? Hogy képzelted el a jövőt? Ha most nem lenne baba, akkor mi lenne? Meddig tartanád ezt az életállapotot jónak?
Én inkább nálad látom azt, hogy nem szeretnél elköteleződni, nem a barátodnál.
Érdemes lenne erről még beszélgetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!