Tényleg egyedül vagyok?

Kamaszodsz. Teljesen normális, hogy így érzel, nincs veled semmi baj.

Kezdj el naplót írni! Abba leírhatod a gondolataidat és a lelkednek is jót teszel vele.

Ha pedig szükséged van egy felnőtt tanácsaira vagy véleményére, akkor nyugodtan keresd meg az iskolapszichológust. Azért van ott, hogy beszélgethess valakivel.

Namost vagy te lettél kicsit érzékenyebb, vagy a többiek vannak rossz passzban :)

Nem látok bele a családodba, de szerintem azzal mindenkinél jó pontot szerzel, ha pl. segítesz valamiben, megkérdezed, milyen napja volt.

Én 25 vagyok, 20 éves koromig apám tök mogorva volt,kb. csak akkor beszélgetett velem, ha muszáj volt (nem azért, mert nem szeretett, csak ilyen...nem nagyon volt közös témánk). Akkoriban kaptam rá sütésre, főzőcskézésre és mindig csináltam családnak valamit, sütöttem az ebédet, sütiket, szülinapra megcsináltam mindenfélét, megkérdeztem csináljak-e egy kis vacsorát, ha láttam, hogy fáradtak...

Azóta apám olyan mézes-mázosan beszél velem XD Meg értekezéseket tartunk a kajákról XD

Ne úgy ugrálj körülöttük, mint egy cseléd, de az apró figyelmességeket tuti értékelni fogják. Pl. Főzzek egy kis teát? :) Ja és azért próbálj nem kárt tenni a berendezésekben :D

Ha anyukád csinálja az ebédet, segíts neki mosogatni, rendet rakni, kérdezd meg mihez milyen fűszert kell rakni, stb.

Nekem is egy időben undok volt a nővérem, aztán szerencsére kijózanodott ő is (meg én is). Ha nagy a korkülönbség, általában eléggé szekálják egymást a testvérek.

"Már vezetek naplót csak az az egy baj vele hogy nem válaszol a kérdéseimre xD"

Akkor írj ide is. :) Máris kaptál válaszokat többektől. :) Máskor is írhatsz ide.