Hogy lehet ilyen a férjem?

Ha a férjed nem akarta akkor mégis mit vársz? 25 éves vagyok nem akarok gyereket,de ha mégis teherbe esnék, és a párom kikönyörögné,hogy ne vetessük el,akkor bizony a gyerek ellátása a ő feladata lenne. Engem a munám jobban érdekel,mint egy gyerek pesztrálása,úgyhogy a gyerek nevelése bizony az ő feladata lenne.

Itt is írta a kérdező,hogy ő akarta, de ezen kívűl semmi előzményt nem tudunk. Lehet, hogy már csak akkor mondta meg a férjének,mikor már nem lehetett elvetetni, vagy megmondta ugyan de hitetgette a férjt,hogy mennyire jó lesz, nem is fogja zavarni stb. Így azért már érthető a másik fél reakciója.

Szégyellheti magát a férjed. Egy gyerekhez mindig 2 ember kell, viselje ő is a részét! Ha meg ilyen marad, szerintem jobban jársz, ha elválsz tőle. A te és a gyermeked érdekében. Kezdj új életet. Még nem késő!

Sok sikert! :)

Szia! A munkakeresésre reagálnék /gyerekem még nincs/.

Könnyen lehet, hogy a férjed hozzászokott ahhoz, hogy te mindig otthon vagy, te teremted meg neki a kényelmes kis fészket, neki otthon semmi dolga. És fél attól, hogyha visszamész dolgozni, az ő kis aranyéletének vége! Foglalkoznia kell a gyerekkel, részt kell vennie a házimunkában stb. Ezért ilyen lekezelő veled, mert neki így kényelmes. Főleg hogy még b@sztathat is, ha nem működnek otthon tökéletesen a dolgok:-) /Lásd: ugrál a gyerek... /

Én a helyedben nem foglalkoznék a véleményével, hanem visszamennék dolgozni és igenis megmutatnám neki, hogy eddig hiába tartott csak cselédnek, több van bennem!

Úgy tűnik, kicsit túlságosan is kinyaltad eddig a fenekét, naná, hogy nem tetszik neki, ha változik a rendszer!

Sajnálom, hogy ilyen a férjed, de nem véletlenül mondják, hogy egy gyerekhez két ember kell, a másik meg, hogy senkitől nem lehet elvárni, hogy gyereket vállaljon, ha nem akar.

Te rontottad el első körben, mert valami olyat akartál, amit a férjed nem. De te addig addig rágtad a fülét, míg belement. Nagyon rossz döntés volt. Be kellett volna akkor látnod, hogy a férjed nem akar gyereket sem akkor, sem később, mert nem tudja elviselni, nem apafajta, így ha te mégis gyerekre vágytál, bizony el kellett volna gondolkoznod, hogy van-e keresnivalód mellette.

A következő kör pedig teljesen az ő felelőssége, az ő hibája. Ha ő nem akart gyereket, akkor ahhoz tartania kellett volna magát és nem belemenni a te unszolásodra. De ha mégis belement, mert belement, nem véletlenül fogant meg a gyereketek, akkor meg nem értem, hogy hogy lehet ilyen szívtelen. Nyilván azért ilyen, mert nem apának való. Nincsenek apai érzései, ami nagyon nagy baj, mert van egy gyereketek és ennek szegény gyereketek issza meg a levét. Az én férjem is sokszor iszonyatosan fáradt, de imádja a kisfiát és ha sokat nem is mindig, de foglalkozik, játszik vele és tudom, hogy az életét is odaadná érte.

Én azt gondolom, hogy neked is és a gyereketeknek is az lesz a legjobb, ha egy olyan környezetben nő fel, ahol szeretik és becsülik őt, hogy a világra jött és törődnek vele. És ez nem a férjed mellett van.

Nem szabadott volna úgy gyereket vállalni, hogy ő nem akarta. Ebből a szempontból tök lényegtelen, hogy 1 vagy 10 éve voltatok-e együtt.

Ülj le a férjeddel beszélni, mert ez tönkre fogja tenni a kisfiadat. Ha nem tud változni a férjed, akkor inkább váljatok el, mielőtt a gyereketek jár rosszul. Azt elég nehezen tudom elképzelni, hogy a gyerek előtt minden jó volt. Ha a férjed ennyire alábecsül, azt nem hiszem, hogy a kicsi előtt ne ilyen lett volna.

17

"egy fiunk,akit sajnos én erőltettem,hogy legyen."

A kérdező pontosan leírja, hogy a pasi nem akart gyereket, hanem a kérdező volt az aki szó szerint rá eröltette a gyereket a pasira. Szerinted melyik pasi lesz ezek után jó apuka? Mikor ha ránéz a gyerekre más nem jut róla eszébe-mint a kudarc.

# 17: Egy kulturált, normális hangvételű választ láthattunk, köszönjük..

A nő van otthon, akkor csinálja csak a házimunkát és nevelje a gyereket, azért van otthon és arra kap az államtól pénzt. Az más kérdés, hogy nem sokat. Ami nem azt jelenti, hogy ki kell nyalni apuka fenekét, de azért a munka oroszlánrészét illene megcsinálnia.

Valószínűleg itt az a probléma, hogy az apa nem akarta a gyereket, csak azért ment bele, mert szerette a nőt és nem akart tőle elválni. Most rájött, hogy ez egy rossz döntés volt. De nem csak az apa hibázott, hanem az anya is, amiért erőltette és választás elé állította a férfit. Ha rád erőltetnek egy kiskutyát, akkor te mosolyogva fogsz vele játszadozni? Hát nem hiszem. És mielőtt nekem ugranál, hogy egy kiskutya nem gyerek: képzeld el, tudom. Ez egy sarkított példa, de a lényege ugyan az.

Szerintem az a megoldás, hogy a kérdező és a férje elválnak. Hoztak egy hülye döntést, most egyék meg, amit főztek. A gyerek sínyli meg, ha azt látja, hogy az apja nem szereti, és lehet, hogy ha az apa hétvégi apuka lenne, akkor sokkal értékesebben tudnák eltölteni az együtt töltött időt.