Börtönben van a férjem. Megőrjít a hiánya, mivel enyhíthetném a szenvedést?
Sorstársak tanácsát várom, más úgysem tudja magát beleélni a helyzetbe.
Még csak 3 hete van bent, egyedül maradtam az 5 hónapos kisfiúnkkal több évre.
A fiam előtt tartom magam, de naponta többször el kell vonulnom, hogy kizokogjam magam.
Egyre kevésbé bírom és még csak az elején járunk.
Nem részletezem miért ül, nem ez a lényeg, a kérdésem az, hogyan lehet elviselni/túlélni a kint maradt családtagnak ezt a hosszú várakozást?
Lelkileg miként dolgozzam fel, hogy kapjak erőt?
Mindenképp kösd le magad, egy barátnő sokat segíthet ebben. Arra is figyelj, hogy ne csak a kisfiaddal foglalkozz, hanem magaddal is, engedd meg magadnak, hogy örülj, mert az élet nem áll meg. Ha összetörsz, elveszted a csatát, talán még a férjedet is. Senki nem vágyik egy lelkileg összetört nőre, neked sem lehet célod, hogy összeroppanj.
Sok erőt, kitartást neked!
Persze, hogy van apja, de ő sajnos nem lehet a fiatokkal. Légy erős miatta!
Igaza van a többieknek. Kösd le magad barátnőkkel, nyelvtanulással, egy kis munkával, na és persze a babáddal. Illetve törődj magaddal is! KApcsolódj ki néha!
Érdeklődj náluk, talán van valami tanácsuk ehhez. A tevékenységi körök között legalábbis szerepel.
Akár ők is segíthetnek, akár tudnak Neked kapcsolatfelvételt segíteni más feleségekkel, családokkal, így meg tudnád beszélni valakivel a problémáidat. Biztosan könnyebb lenne, mint egyedül, ne félj segítséget kérni!
Sok kitartást kívánok, vigyázz magatokra! :)
Biztosan szereted a férjedet, ha így hiányzik, és ő is biztosan hiányol titeket ott bent (bármit tett is). Ezért én a helyedben próbálnám erősíteni a családi kapcsolatot: nem tudom, van-e videófelvételi lehetőséged (pl. a fényképezőgépen), de megpróbálhatnál minden nap rögzíteni egy kis videóüzenetet a férjednek, amiben megmutatod neki a picit és elmondod, hogy aznap mit csináltatok, miben ügyesedett. Ha erre nincs lehetőséged, akkor írj neki minden nap egy oldal naplót, és rajzolj mellé vagy ragassz mellé képeket. Amikor bementek látogatásra, odaadod neki, és együtt megnézitek, vagy majd elolvassa, amikor egyedül szomorkodik. Kérde meg őt is, hogy minden nap írjon le nektek pár gondolatot, akár azzal kapcsolatban is, hogy mit látott/olvasott rólatok.
A te részed: egy 5 hónapostól nem könnyű elszakadni, de ha van netán segítséged, javaslom, hogy egy héten 1-2-szer 2-3 órára menj el, és sportolj valamit, ami neked kellemes. Az remekül felfrissíti a lelket is. Nézz utána ingyenes baba-mama programoknak, és keress hozzád hasonló, a kicsijüket egyedül nevelő anyukákat, hogy meg tudd beszélni velük a baba körüli problémákat-örömöket. Jön a tavasz, a játszótér is nagyon jó hely az ismerkedésre. Tudom, nem könnyű felvállalni a helyzeteteket, de hidd el, nem mindenki annyira előítéletes! Minél több barátod és elfoglaltságod van, annál könnyebb átvészelni a két találkozás között eltelt időszakot!
Sok erőt és kitartást!
Szia
Nagyon nehéz ez,de mindig koncentrálj a következő találkozásra,úgy könnyebb szerintem mintha mindig csak a végét várnád.És amit az előttem lévők is írtak foglald el magad valamivel,a kisfiaddal.
Én minden nap leírtam mi történt velem,ha ép nem történt semmi akkor arról írtam mennyire szeretem és várom,3 naponta adtam fel levelet,és mi szerencsére tudtunk beszélni hetente többször telefonon,igaz csak 5 perceket,de ez nem minden börtönben van sajnos így.
Kitartást kívánok neked .Szia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!