Mi a véleményetek a gyerek örökbefogadásáról?

Arról ne is beszéljünk, hogy nagy valószínűséggel termékeny vagy, tehát lehet sajátod. Tényleg "elvennéd" egy terméketlen házaspár elől a kisbabát, amire évek óta várnak?

A legtöbb intézetis gyerekről nem mondanak le, így örökbe sem lehet őket fogadni.

Viszont "kiutalják" nevelőszülőkhöz.

szép dolog egy kisgyereket megmenteni az intézettől, de a jogi háttér nehézkes.

ha már amúgyis egyedül szeretnéd felnevelni, akkor spermadonorral vagy direkt erre a célra felkért donorapukával hamarabb célt érsz. ismerek nőket akik így vállaltak gyereket, és egyáltalán nem bánták meg. sőt, legtöbbjük gyereke hozzám hasonló korú huszonéves. sínen van az életük, ugyanolyan boldogok mintha apával nőttek volna fel.

Ugyanerre készülök mint te: nem érdekel,hogy lesz e férjem, párkapcsolatom 30 éves koromra, de addigra szeretnék egy gyereket örökbe fogadni. Engem nem érdekel, hogy milyen nemű, mennyi idős, milyen származású lesz a gyerek, sőt ha van valami enyhébb, kezelhető fogyatékossága, akkor még az sem kizáró ok. Egyszerűen szeretnék egy intézetis gyereknek ilyen módon esélyt adni, azért, hogy családja, kiegyensúlyozott, stabil élete lehessen. Ezért nem játszik ilyen esetben a spremadonor. Én eleve párt is így akarok találni magamnak, hogy lehetőleg együtt fogadjunk örökbe, de ha nem találok férfit, aki hajlandó erre, akkor megteszem egyedül.

22N

Kedves Utolsó! Akkor arra készülj fel, hogy te maximzm egy 7-10 éves cigánygyerekre szàmíthatsz "bármi áron". Egyedülállónak kifejezettrn nemadnak oda fogyatékos gyereket, a cigányokból meg azért többnyore elviszik a csecsemőket és kisgyerekeket.

Ès nem vagyok rasszista, de meggondolandó, hogy 0 anyai tapasztalattal elvállalj-e nagyobb cigány rasszból érkező gyereket.

Engem nem taszít egy cigànygyerek, mint mondtam, nem vagyok rasszista. De nem lehet letagadni, hogy mivel valószínűleg cigány kultúráböl érkezik, borzalmas viselkedésminták ragadnak majd rà, amivel mit kezdenél, ha még azt sem tudod, egy "normális" gyerek mevelése gyakorlatban. Plusz, a gyermekotthoni nevelés kicsit sem hatékony, elég megnézni, hova jut az onnan kikerülő gyerekek többsége.

Ha lenne 2 gyereked, akkor azt mondanám, felnézek rád, amiért utána bevállsz egy problémás harmadikat. Így azt mondom, buta vagy, mert nem tudod, mibe fogsz bele.

"azt se tudod hogy megy egy normális gyerek nevelése a gyakorlatban" Miért ne tudnám? Ebből diplomáztam.

Te mint laikus anyuka, mennyiben garantálod, hogy jól neveled a gyerekeidet? Az, hogy akarsz valamit, ami másnak abszurd, az attól még nem butaság. Tiszteletben kell tartani a másik ember döntéseit!

Kedves kérdező, és a kis diplomás hölgynek mondom.

Én tapasztaltam az örökbefogadás kemény világát.

Nagyon tévedtek ha azt hiszitek bőven elég az , hogy megvan az erős vágy hogy örökbe fogadjatok. AZ is kevés hogy van pénz, lakás.

Ezek csak jó pontok.

Kezdem azzal hogy 31 évesen kiderült nem lehet gyermekünk a férjemmel. Így az örökbefogadás mellett döntöttünk. Teljes lelkesedéssel vágtunk bele, hiszen mindketten akartuk, boldog házasok voltunk, volt otthonunk, munkánk, és a családunk is támogatott.

Nem írom le a több évig tartó, jól olvasod nem pár hónap hanem több évig tartó folyamatot. A rengeteg orvosi papírokat hogy tényleg nem lehet gyerekünk. Ugyanis az első amit mondtak és elutasítottak a fiatalságunk volt. Így igazolni kellett hogy mi akarunk sajátot de nem lehetett. Majd jöttek a különböző papírok kikérése, kérvényezése, engedélyezése ami bizony pénzbe kerül. (orvosi papírok, adóhivatali papírok, földhivatali papírok stb) Majd jöttek a számtalan otthon látogatások. Megnézték hol, és hogyan élünk, elbeszélgettek a barátokkal, rokonokkal, nagyszülőkkel. Az egyik gyámügyes elmondta hogy ez azért is fontos, mert ha csak 1 közvetlen családtag ellenezné, nem nézné jó szemmel az örökbe fogadást már vissza is léptünk egyet. Az is fontos volt nekik hogy a közvetlen környezetben ne legyen drogos, alkoholista.

Amikor ezeken átmentünk, és alkalmasnak tartottak minket az örökbefogadáshoz kiderült lejártak az engedélyek, Így újra kellett kérvényezni őket. Ez újabb évet, újabb várakozást, és ha új ügyintézőhöz került az ügy akkor újabb otthon látogatást jelentett. Ezért is írtam hogy jó pár évig is eltart. Végül is eljött a nap amikor elmehettünk az intézetben kiválasztani kit szeretnénk.

AZ ember azt hinné úgy megy, hogy bemegy az épületbe és végig nézi a kisbabáktól kezdve a nagyobb gyermekekig a kínálatot mintha valami játék lenne. Majd rábökik 1 gyerekre, hogy "Ő kell nekem!" Úgy hangzik mintha kiskutyát akarnék elvinni. De nem így megy. Az intézetben az irodában ültünk. Gyerekeket csak azért láttunk futólag mert jó idő lévén az udvaron játszottak.

Az irodában rajtunk kívül ha jól emlékszem még 3-an ültek. Az igazgató hölgy, a gyámügyesektől, és valami közjegyzőféle.

Több óráig tartott a beszélgetés. A lényeg a következő. Mire az ember odakerül már mindegy hogy kisfiú vagy kislány csak kapjon egy gyermeket. Talán a kora az ami számít még.

Azzal kezdték hogy elmondták hogy jelenleg mennyi gyermek van intézetben, nagyjából elmondták hogy menyi csecsemő, gyermek, kisgyermek, tinédzser van. Viszont azt is elmondták hogy ebből mennyi az amelyiket NEM fogadhatjuk örökbe mert az egyik vagy a másik szülője nem mondott le róla. Őket csak nevelőszülőként lehet kivinni. Ennek az egyik átka, hogy akármeddig él veled a gyermek ha megjelenik a szülő köteles vagy odaadni neki. Valljuk be, ez senkinek nem tetszik. Nekünk sem tetszett, főleg ha belegondolok hogy én gondoznám, ápolnám, éjszakáznék a kicsi mellett, és mire ovis lenne az anyuka elvinné..

Így rátértünk az örökbe fogadott gyerekekre. Meglepő módon nagyon kevés volt. Csecsemőket el is lehetett felejtenünk, mert kiderült, hogy a várakozó listán szereplő családok kapják meg a csecsemőket. Akik nem 2-3 éve hanem akár 5-6 éve is várnak. Magyarul elmondták hogy a csecsemőkre van a legnagyobb igény, és túl hosszú a várakozási sor.

Nem baj, nekünk jó az óvodás is.

Nem tudtunk dönteni, így végre lemehettünk a termekbe "sétálni" Engem ledöbbentett hogy még a legkisebb is tudta hogy miért vagyunk ott. Beszélgettünk, beszélgethettünk a gyerekekkel is, szóval csak ki kellett választanunk akiért jöttünk. Én megláttam egy 7 éves kislányt az ablak előtt állni. Nem nézett felénk csak bámult ki az ablakon. Odamentem hozzá és beszélgettünk. Elmondta, hogy a testvére miatt aggódik, mert tegnap elesett és a kórházban van (később kiderült, hogy leesett a mászókáról eltört a karja, 1 napra megfigyelés alatt tartották) A kislány aggódott a bátyja miatt. Olyan kis anyáskodó volt. Ő kellett nekünk.

Nem írom le a több hónap várakozást mire eljött az a nap amikor a kocsi elhozta a házunk elé, és végre megmutathattuk a szobáját, az új otthonát, a nagyszülőket.

Nagy a boldogság, de a boldogság ára minden egyes nap egy kis gyomorgörcs is. Rettegés hogy meddig tart az öröm.. Hogy miért? Végül is kettő gyermekünk lett a korábbi 1 gyermek ragaszkodása ellenére. A bátyját is elhoztuk, hiszen a testvérek imádják egymást. Nem bántuk meg, mert bár a kisfiú eleven csíntalan (ahogy a gondozók mondták)de a húga mindig kezelésbe tudja venni. Imádom a kisfiamat is. Így hát kettő lett. De a gond nem ez, hanem az hogy az apuka sosem mondott le róluk, így csak nevelőszülők vagyunk. A férjem 3 év után is azon dolgozik, hogy a srácokat örökbe fogadhassuk, eddig semmi siker nincs. Ma a lányom 10 éves a fiam 13 éves. Nagyon jó döntés volt kihozni őket, de félek hogy mi lesz ha megjelenik az apuka és követeli a gyerekeket?

A szerződés szerint kötelesek vagyunk az apuka igényeit figyelembe venni és átadni őket ha az apuka gyámügyesekkel jelentkezik. Tudjuk ki az apa. Időnként érdeklődik felőlük, időnként küld nekik ajándékot, időnként mondja, ha végre jól áll újra együtt lesznek. Gonosz vagyok, mert azért imádkozom, hogy akkor álljon igazán egyenesbe amikor a lányom 16-17 éves lesz, mert akkor a törvény szerint ő maga is kérheti azt hogy hol éljen. A döntés akkor már az övéké lenne. Azért a lányomat írtam mert a fiam akkor már 19 éves lenne, ő addigra felnőtt férfi lenne..

Szóval kedves kérdező. Nem elég csak azt mondani hogy akarok egy gyereket. Ez nem így megy. Mi majdnem 3 évre rá kaptuk meg a gyerekeket. Állítólag azért ilyen hamar mert nevelőszülők vagyunk, és testvérpárt hoztunk ki. A diplomás hölgynek meg. Ha egyszer odakerül hogy egy bizottság előtt beszél akkor soha nem mondja azt amit itt.

Tudja mi a gyereknevelés mert ebből diplomázott. Ezzel végleg lezártnak tekinthetted a minimális esélyeidet.

Nem lehet gyereknevelésből diplomázni. Az élet ad diplomát és nem az iskola.

üdv