Nagyon kiakadtam. Most mi legyen?

Nagyon sajnállal.!! :((

Nálunk nincs ez mondjuk.De figyu,annak nincs semmi értelme,hogy te próbálsz szerettel fordulni hozzá Ő meg erre lerib@ancoz.Amúgy komolyan nem katál tőle semmit névnapodra,meg nem si szeret.... Azért szerintem ennyi járt volna neked,hogy ad neked egy 1000-rest arra a kakötőre.De nem javaslom a beszélgetést mert az újabb vitát szül.Amúgy nagyon kell az a pénz akkor kotord rá össze a lóvét.Pl.: Sétáltasd meg a környéken lakó kutyákat akkor talán meglesz.Nagyon sajnállak őszinte részvétem!!!!..... BÍRD KI VALAHOGY KICSIM!! Megölelnélek de ez így monitoron keresztül nem megy:(( :SS

Szia!

Én egy 25 éves fiú vagyok, igazából nem hasonló szituációban voltam, de még elevenen él bennem a kamaszkorom. Én arra emlékszem, hogy valahányszor kértem valamit és megtagadták azt tőlem, a Te korodban én is ki voltam borulva, de nekem édesanyám elmagyarázta, hogy mi, miért van. persze az érveket nehéz volt megemésztenem és mindannyiszor arra jutottam, hogy biztosan nem szeretnek. a hormonok és a makacsság kemények egy kombinációban! nem tudom hogy túlzol-e ,de egy tanácsot tudok neked adni: ha jól gondolom édesanyád egyedül nevel titeket. tehát munka után nyilván van egy napi rutinja: főz, mos, takarít. Véleményem szerint ő már úgy tekint rád, mint opcionális segítségre. Szerintem a mindennapjaiban próbálj neki segíteni, de úgy, hogy ne hívd fel a tetteidre a figyelmét. pl: mosogass el, ha lehet úgy, hogy nem is látja, csak ha kérdezi akkor mond meg hogy te voltál. ha nem dicsér meg az első alkalmakkor, akkor se csüggedj és folytasd a dolgokat. Minél többször mond neki, hogy szereted, és próbálj figyelmes lenni irányába. Nem tudom, hogy Édesanyád valóban nem annyira szeret téged, vagy csak a munkahelyi stresszt vezeti le rajtad, egyik se jó. de nyilván szereted Őt és próbálj neki mindenben segíteni, meglátod javul majd a helyzet. Kitartás és szurkolok neked!