Mit tegyek ha anyám gyűlöl?
23 éves lány vagyok. Az anyám szinte gyűlöl engem, már fiatalabb koromban is bántott, testileg és lelkileg is. Elmondott már minden utolsónak, hogy tönkre tettem az életét és hogy jobb vetetett volna el.
Folyton beleszól a kapcsolataimba is, 3 éve van párkapcsolatom egy rendes fiúval, akinek van munkája, törekvő és szeret. Ennek ellenére anyám utálja, és nem bírja elviselni hogy vele vagyok. Azt mondta amég ők (apa leginkább hiszen anyám munkanélküli)pénzelnek, addig én azt csinálom amit ő mond...de ez úgy gondolom nem igy működik.
Egyetemre járok, jól tanulok, mellette ha van valami diákmunka elvállalom, nem kellett még bennem soha csalódnia...
Már ott tartok hogy ott hagyom az iskolát és elmegyek a barátommal Ausztriába dolgozni, mert ő ha minden igaz márciustól mehetne. El akarok itthonról minél előbb menni mert nem bírom a folyamatos megalázást és bántást!
Egyszerűen nem tudom elképzelni hogy egy anya hogy tud igy bánni a saját gyerekével...én a kutyámnak nem mondom olyasmit amit anyám neked és sosem ordítok vele, nem tépem és rugdosom!
Az egyik öcsém 21 éves létére érettségivel sem rendelkezik, hazudik, lop a családtól is és ráadásul folyton rendőrségi ügyei vannak...de ő a szent!
Ez hogy van?
Mit tegyek?
Van valaki hasonló helyzetben?
válasza: válasza:
válasza:Javaslok valmit.
Susan Forward-Mérgező szülők
Két dolgot tudok javasolni:
-halasztassz az egyetemen, és kimész dolgozni.
-ha tudsz annyit összeszedni, menj kollégiumba. Olcsóbb mint egy albérlet, a párod is felmehet hozzád, viszont nincs ott anyád.
Csodaszámba meg, hogy tudsz párkapcsolatot kialakítani, nem sérültél annyira, amennyire ártó lehet egy ilyen anya.
Nekem az a benyomásom, hogy édesanyád féltékeny rád.
Szebb vagy, fiatalabb, egyetemre jársz, elvállalsz minden munkát.
Egy ilyen nő a saját kisebbrendűségi érzését gyűri le azzal, hogy önmaga előtt rossznak, értéktelennek állít be.
Ha akarsz írj rám!
sziasztok!
köszönöm a segítő válaszokat, tanácsokat!
már elköltöztem otthonról a barátomnál lakok. úgy néz ki lesz valami munkám is és akkor tudok a rezsibe, kajába adni és félre is lehet tenni egy keveset, hogyha majd Ausztriába megyünk legyen kevés tartalék.
Csütörtökön jöttem el otthonról, megkérdeztem anyám hogy miért utál és azt mondta ő nem utál csak képtelen elviselni meg olyan érzése van hogyha rám néz vagy a közelébe vagyok hogy nem bírja magát türtőztetni és azt mondta olyan mint mikor meglát egy embert akit nem is ismer de már rossz benyomása van róla...nem értem mi ez. Mondtam neki hogy ezt ne akarja nekem bemesélni mert ez hazugság...ilyen nincs hogy valaki a saját gyerekét ennyire ellenszenvesnek lássa, holott mindig is a segítségére voltam, ha beteg volt kiszolgáltam, ágyba kapott mindent és egyébként is rendeztem a háztartást, mindig is segítettem neki. Nem véletlen hogy 13 évesen már egy rendes vasárnapi ebédet meg tudtam csinálni. Mindig meg akartam neki felelni hogy szeressen és ezért mindig a kedvére akartam tenni, de ennek ellenére gyűlöl!
Már nem akarok neki megfelelni, már nem érdekel, és nem akarom hogy bármit is tudjon rólam...
A sulit passziváltatom, dolgozok és igyekszek minél előbb Ausztriába is kijutni hogy ott tudjak többet keresni, és akkor abból tudom finanszírozni a tanulmányaim és talán rendbe jön az életem is!
Köszi a bátorítást mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!