Anyám meggyűlölt mit tegyek? Szemembe mondta hogy gyűlöl, szégyell, hányni tudna tőlem.

Hát, ha neked ennyiből áll az élet, hogy: anyám le.rva, barátok le.rv, csak a csajom, éjjel-nappal, mások előtt, nappaliban, vendégek előtt nyalom-falom, akkor tényleg jobb, ha elmész otthonról. Anyukád valamit elcseszett a neveléseddel szegény.

Csomagolj és kedvesen köszönj el tőle, mert megszakad a szive szegénynek, hogy ilyen semmirekellőt nevelt. Akinek már csak egy dolog jár az agyában.

Kultúremberek társaságban a megfelelő helyen tudják tartani a szerszámjukat, de te nem tartozol sajnos közéjük. Néha elgondolkozhatnál dolgokon, ha még van mivel. Vagy kérj vért, mert az összes egy helyre folyik, ezek szerint túl kevés van belőle, nem marad az agyadnak. Lehet, hogy az segitene.

Ha tényleg érdekel anyukád, akkor menj ki néha a szobádból (csajodat későbbre hivd), beszélgess vele, kérdezd meg, milyen napja volt. Esetleg te is mesélhetsz a tiédről. Tudod, általában az embereket érdekli, mi történik a szeretteivel. Többek közt ezért is beszélgetnek egymással...

Egy anya soha, semmilyen körülmények között nem mondhat ilyet a gyerekének, hogy "hányok tőled", de ettől függetlenül igaza volt abban, hogy meg kell változnod! Lehet, hogy egy kicsit túlreagálta a dolgot az általad idézett dolgok kimondásával, de az biztos, hogy okkal. Az, hogy a barátaiddal vagy, nem feltétlenül jelenti azt, hogy el kell hanyagolnod a barátnődet! Miért nem mentek le a barátaidhoz, és maradtok is ott, amíg el nem mennek?! Én értem, hogy kanos vagy, de meg kell tanulnod kordában tartani a szükségleteidet, és jó lenne, ha ezt a barátnőd is megtanulná...

A másik: társaságban nem smárolunk agyba-főbe! Az egy dolog, hogy elcsattan 1-2 puszi, de úgy nem lehet beszélgetni senkivel, ha az illető folyton csak a nője szájában jártatja a nyelvét :S Arról nem is beszélve, hogy illetlenség, és közönséges!

Még egy jó tanács: Meg kell tanulnod, hogyan töltsd el az időt a barátnőd nélkül! Az nem élet, ha egész nap a szobában kuksoltok, szeretkeztek vagy csak fekszetek, és ennyi, ahogy az sem, hogy nem vagy egyedül egy percre sem, ez nem normális, hidd el!!! Nem kell szakítani a barátnőddel, de a szociális életed sínyli meg, ha nem bírsz elszakadni tőle, arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatod is gajra fog menni, ha így fojtatod, mert (és tapasztalatból beszélek) meg fogjátok unni egymást! Sokkal izgalmasabb, amikor alig várod, hogy végre találkozzatok, de még ki kell bírnod egy napot...sokkal intenzívebb lesz a találkozó érzelmileg, és így nem fogtok kiégni: nem lesz az, hogy minden érzelem még az elején kijön belőletek, és egy idő után nem tudjátok ugyanazt a szintet produkálni, ergó kiszerettek egymásból...jobb ha ezt az elején inkább fokozatosan adagolja az ember. (az persze más, ha valaki már összeházasodik, és együtt él a másikkal, de azt is csak akkor szabad, ha már előtte volt egy ilyen lángoló időszak, amikor nem találkoztatok mindennap, és csak akkor marad érzelem a házasságra vagy az együtt élésre)

Tudom, kicsit káoszos ez az utsó rész, de remélem megértetted :)

Én soha nem mondanám a fiamnak, hogy utálom, pedig néha elég sok probléma van és volt vele.

Abban viszont tényleg egyetértek az előttem szólókkal, hogy egy lány miatt ne hanyagold el a családodat, barátaidat. Szükséged lesz még rájuk. Egy szerelemben lehet kompromisszumokat kötni, nem csak ő van a világon, és ezt neki is meg kell értenie.