22 évesen "ennyit" tudok felmutatni, ez kevés?

Szia!

Szerintem egyáltalán nem kevés, nekem ennél sokkal kevesebb van és lesz is. De a volt osztálytársaimnak sincs ennyi, pedig amúgy elitnek számító iskolából jöttünk.

Én eddig csak ennyit értem el és valószínűleg nagyon többet nem is fogok:

-érettségi

-középfokú angol nyelvvizsga

-2 éves felsőfokú szakma az SZTE-n

-1 millió forint tartalék pénz, de ez is anyától (családi pótlékból)

Jogsim nincs, nem is lesz, mert pánikszerűen félek a vezetéstől, munkaviszonyom 0, mert eddig életemben csak diákmunkát végeztem, ami semmibe sem számít bele, meg rendszertelen is.

Szerintem egyelőre csináld a jogsit és a nyelvvizsgát. Az élet úgyis hozni fog olyan helyzeteket, hogy pl. szükséges lehet a feljebb lépésre, hogy elvégezz ilyen-olyan tanfolyamot, képzést.

20L

Én is 22 éves vagyok. Én nem a jelenemen gondolkozok sokat, mert azzal elégedett vagyok. Sokkal inkább azon agyalok, hogy miből fogom így megalapozni a saját jövőmet? Hogy kezdek majd neki?

Évvesztes vagyok és nyelvtagozatos gimibe jártam (5 éves), így alapból megkéstem egy kicsit.

Van egy érettségim, egy nyelvvizsgám, 4 éve jogosítványom és vezetek is rendszeresen, illetve egy folyamatban lévő diplomám, ami remélhetőleg jövőre meg is lesz. A felsőoktatásban megszerzett tanulmányi eredményeim alapján kivívtam némi elismerést a tanári karban, ami számomra nagyon fontos, hiszen jól jöhet még a jövőmre, elhelyezkedésre nézve. Talán ennyit tudnék felmutatni, semmi mást. Egy kevés megtakarított pénzem van, amit az ösztöndíjakból tudtam összespórolni, számítógépes alapokat tudom, illetve rajzprogramokat is ismerek, amik a szakmámban elengedhetetlenek, így ez nem számít túl nagy előnynek.

A párom szintén egyetemista, nem rendelkezik sokkal többel mint én, kivétel plusz egy diákhitellel a nyakában. Én azon agyalok rengeteget, hogy mekkora nyomorban fogjuk mi az első közös éveinket leélni itthon. :( Nincs különösebb hátszelünk, csak magunkra számíthatunk, ha az országban akarunk maradni, nem tudom mi lesz velünk. :(

Én 23 vagyok sajna eddig csak ennyire futotta:

-érettségi

-mérnökdiploma

-középfokú nyelvvizsga

-jogosítvány

-2 éves normális párkapcsolat

Most kezdem a második diplomám, de diákhitelből :(

Ami eddig nem jött össze:

- egy éve munkát keresek (eddig csak alkalmiak voltak)

-nincsenek kapcsolataim (2 barátom van össz-vissz)

-saját albérlet/lakás (sajna meló nélkül egyedül nem megy)

Ez van elmenni a barátom miatt nem akarok, így marad a tanulás és a melókeresés, ha lesz elég pénzem, akkor majd elköltözöm.

22 évesen sztem egyetlen épeszű ember nem tervez családot. ilyenkor kell karriert építeni, utazgatni, párt keresni, személyiséget fejleszteni.

ha van munkád, van végzettséged, az már a siker felé vezető út.

aki ennyi idősen az átlagtól eltérő színvonalon él, az valamit vagy marha jól csinál, vagy nagyon jó kis hátszelet kapott otthonról.

Szia

Én még kevesebbet tudok letenni az asztalra mint te.

-érettségi

-felsőfokú szakma

-1 év munkaviszony

-emelt infó érettségi

Jól fizető állásom van, de még otthon lakom, nincs kivel/kiért elköltözni.

Még azzal sem tudok védekezni, hogy az elköltözéshez kell a pénz, mert az sem lenne akadály, mert megkeresem.

Az életem üres, dolgozok, aztán hazamegyek. Ebből állnak a mindennapjaim.

27-es voltam.

22F

Szia.

Én 23 vagyok (lassan 24), van jogsim, felsőfokú diplomám, 1 nyelvvizsga. Pár hónapja van munkám (de még próbaidős vagyok).

Van kapcsolatom, de jó pár év eltelik még, mire családot tudnék alapítani.

Hogy lásd a különbséget 22 éves és 22 éves között:

22 éves vagyok, és amit elértem:

-szüleimmel élek

-semmi spórolt pénz

-legmagasabb végzettség: általános iskola

-jogosítvány

-1,5 év munkaviszony

-béna ábrázat

-néhány alkalmi kapcsolaton kívül semmi komolyabb

-most sincs munkám

Mégis megmaradtam valahogy, és azon vagyok hogy a jövőm jobb legyen:)