Meghalt anyukám, mit tegyek, hogyan tovább?

Nagyon sajnálom!

De... nehogy ilyesmiken törd a fejed, hogy öngyilkos leszel... Gondolj bele, anyukád örülne neki? NEM. Ő azt akarná, hogy boldog legyél. Mindig ott lesz veled.

Szia! Az enyém májusban halt meg, hosszú betegség után, ő feladta, tudtam hogy elmegy.

Beszélj hozzá! Meghallja és segít, ha kell! És sírj nyugodtan! Én is sírtam a boltban, mikor az ő kedvenc kajája előtt álltam és rájöttem, hogy azt már nem kell megvenni... És sok ilyen dolog volt...

De tényleg beszélj hozzá, még sokáig ott lesz melletted! Hidd el, nem hagyott el!

Szia!

Nagyon sajnálom!Most én is sírnék veled, pedig 41 éves vagyok és férfi.Mégpedig azért, mert én 23 évesen vesztettem el az anyukámat, aki 47 éves volt.Ráadásul úgy, hogy végig éltük az egészet otthon. Emlékszem az érzésre, ezért tudok együtt érezni veled és pont ezért tudok tanácsot is adni.Valaki már írta. Sírj nyugodtan, keress valakit aki melletted lehet és kitudjátok beszélni ezt. Akár privátban valakivel. Ne gondolj arra,hogy eldobod az életed,nem old meg semmit. És igen, bármilyen rossz most, ezt csak az idő enyhíti majd. Kitartást! Ha segítség kell, tudod, privát....

Részvétem, nekem anyám és apám is meghalt pedig 3 ével fiatalabb vagyok és kb ugyan én sem tudok szinte senkire sem támaszkodni. :(

Ha kell sírj nyugodtan, nem szégyen hogy a szeretteidet megsiratod, ne gondolj semmilyen Lánchídra, ő sem azt szeretné hogy véget vess az életednek.

Szomorú, mondanám hogy az idő minden sebet begyógyít de ez nemigaz.

Próbálj többet lenni azokkal akik fontosak neked....

17/F

Basszus... Őszinte részvétem! :( Egy igen jó barátom édesanyját is egy hete temettük, 22 évesek vagyunk, én ezt a srácot úgy ismertem, mint aki sosem mutatja ki az érzéseit, nem tud őszintén nevetni, sírni meg pláne, de a temetésen annyira kijött belőle minden fájdalom és a kétségbeesett tehetetlenség, hogy én már komolyan azon sírtam, hogy láttam mennyire össze van törve.

Borzasztóan nehéz időszak ez és a te lélekjelenléteden kívül igen is szükséged lesz társaságra. Kell, hogy ott álljanak a háttérben a barátok, haverok és a család! Hónapokig úgy fogod érezni, hogy nem enyhül a fájdalom, aztán pedig bármikor történik valami eszedbe jut, hogy milyen jó lenne, ha ezt látná. Az ünnepek is borzasztóan telnek a kezdetben. Majd talán ha saját családod lesz, akiket imádsz, akkor enyhül ez egy picit, mert a szereteted másra tudod zúdítani.

Semmiképpen ne vess véget az életednek! Anyukád sem ezt akarná! Tudom hülyén hangzik, de amikor nagyon fáj és nagyon hiányzik akkor beszélj hozzá! Ha nehézséged van, kérd meg, hogy segítsen, ha boldog vagy, akkor szólj hozzá úgy, hogy "látod anyu, ennek te is örülnél!"? Idővel ez majd elmaradozik, de a kezdeti időszakban egy halálesetnél ez a felfogás sokat segít szerintem. Fizikailag nincs ott, nem válaszol, még is átvered a lelkedet azzal, hogy kommunikálsz vele. Kitartást kívánok neked! Légy erős!

Írni akartam, de nem tudok, miután elolvastam azt a versikét az első oldalon az egyik válaszolónál. :'(

Lassan 1,5 éve temettük el anyukámat (51 éves volt), már nem voltunk egymáshoz annyira közel, mégis fáj, hogy elment.

Közhely... de az idő segít. Nem múlasztja el a fájdalmat, de valahogy mégis segít, hogy másképp gondolj rá, ne sírva és remegve!

Részvétem!

Őszinte részvétem!

Sokáig nagyon nehéz lesz, és mindíg fájni fog, de eljön majd az az idő, amikor ismét fogsz nevetni. Most mást nem tehetsz, csak gyászold, ki sírással, ki halgatással, de mind mély fálydalommal.

Egy ismerősömtől hallottam, hogy az ember ilyenkor magát síratja, nekem ez sokat segített. Édesanyád boldognak szeretne látni, ezt a célt tűzd ki magad elé!