Egy hete meghalt Anyukám és én nem tudok mit csinálni. Mikor lesz jobb?

szerintem már most el kellene menned pszichológushoz. nagyon nehéz lehet ezt feldolgozni, ha belegondolok, hogy ha az én anyukám halna meg, én is úgy érzem, hogy nem tudnám feldolgozni. egy pszichológus talán segíthet. na meg az idő. biztosan fog hiányozni később is, de meg kel tanulnod ezzel a hiánnyal együtt élni.

Részvétem.

http://www.youtube.com/watch?v=RZzA7q8GpIk

. nagyon sajnálom. ezt küldöm neked.

Először is fogadd részvétem! Közhely, de az idő tényleg sokat segít. Szerintem kb. egy év kell ahhoz, hogy egy közeli hozzátartozó halálát fel tudja dolgozni az ember, és ne úgy gondoljon rá, hogy "itt hagyott, elment", stb., hanem a szép dolgokra emlékezzen anélkül, hogy közben nyomorultnak érezze magát az illető. Mivel fiatal vagy, én is azt mondom, hogy lehet, hogy egy pszichológus tudna könnyíteni a problémán, de ne várd magadtól, hogy egyik napról a másikra túllépj rajta, főleg akkor, ha jó volt a viszonyotok.

Tényleg jobb lesz, hidd el! És ne zárkózz be teljesen! Nem mondom, hogy viselkedj úgy, mintha semmi se történt volna, mert azzal magadat is becsapnád. Ha van 1-2 jó barátnőd, menj át hozzájuk, beszélj velük, bőghetsz is nekik, mint a záporeső, meg fogják érteni. De a tanulást ne hanyagold el, nemsokára itt az év vége.

Nekem 3 hete apukám, én még felsem fogtam, neked rosszabb mivel tudatosult benned, bennem még az sem.

Részvétem:( Nem elkeseríteni akarlak, de anyu azt mondja, az idő múltával,egyre jobban hiányzik az anyukája, akit 14 éves korában veszített el:(

Hosszú idő míg csendesül a gyász, talán a temetés után valamivel már könnyebb, de hónapokba telik, míg enyhül a fájdalom, a hiánya örökké megmarad. Nekem Karácsony előtt pár nappal halt meg anyukám, nagyon szomorú ünnep volt.

Részvétem.

Teljesen megértelek.Nekem már évek telt el azóta.Most már valamivel jobb,de minden ünnep más lett.Minden benne a keze nyoma.Gyászold,sírj,járj a sírjához,de élned kell.Tanulnod,barátkozni,szeretni,dolgozni.Nagyon nehéz.De muszáj csinálni.Ha majd lesz lelkierőd--nem most---próbáld átrendezni a lakást,valamivel jobb lesz.

Mielőbbi megnyugvást kívánok,és legyél türelmes önmagaddal.Sok idő.

Részvétem!

Én 10 éves voltam, mikor Édesanyám elhunyt egy autóbalesetben... Ő volt a vétlen sofőr. Ketten ültünk a kocsiban: Ő a vezetőülésen, én jobb oldalt hátul. A vezetőülés felől jöttek belénk, Édesanyám meghalt, én túléltem. Mielőtt lehunyta volna a szemét ezt mondta nekem: "Ne sírj, ha elmegyek! Azt akarom, hogy mindig olyan vidám légy, amilyen most vagy!" A szemem láttára halt meg. Azután 2-3 hónapig nem beszéltem, egyfolytában sírtam, alig ettem. Emiatt több, mint fél évig nem jártam suliba, évet kellett halasztanom.

A mai napig nem tudom feldolgozni, de igaz, hogy az idő segít. Naponta el kell mennem a temető előtt, ahol nyugszik, olyankor szinte mindig sírok. Ha tehetem minden nap meglátogatom, sokszor órákig bámulom szótlanul a sírt. Zárkózótt, csendes lány lett az azelőtt vidám, cserfes kislányból. :(

Nekem a pszichológus rengeteget segített. Mindenképp járj társaságba, nevess sokat, bármennyore is nehéz is, mert másképp nem tudod majd elviselni a rád neheedő fájdalmat...

18:45 vagyok: 16/L

Mi a halála után semmilyen ünnepet nem tartottunk meg. Én egész nap sírtam a szobámban, apu elvállalta az ünnepi műszakot...