Meghalt anyukám, mit tegyek, hogyan tovább?

Először is fogadd őszinte részvétemet!:(

Először próbáld meg felfogni, hogy mi is történt, nem baj, ha sírsz! Nem szégyen! Sírj, ha így megkönnyebbülsz.

Aztán pedig próbáld meg tovább élni az életedet, mert nagyon-nagyon nehéz egy szeretett szülő elvesztése, az biztos, de vajon ő is azt akarná, hogy itt neked is abbamaradjon az életed vagy azt, hogy tanulj tovább, dolgozz, alapíts családot és legyél boldog? Mert szerintem az utóbbit szeretné.

És az idő majd hidd el, hogy megoldja a dolgokat. Elfeledni sosem fogod, nem is kell, de majd idővel könnyebb lesz.

És még egyszer tényleg nagyon sajnálom.:(

Hát konkrétan semmit nem tudsz tenni :(Tényleg nehéz feldolgozni egy szülő elvesztését, de az idő segít.És mindíg ott lesz veled csak nem olyan értelemben.A szívedben örökké él :D Szóval türelem.Nembaj ha sírsz nyugodtan tedd azt aki leszól miatta azt meg szard le magasról.Én nagyapámat vesztettem el 4éve.Egész gyerekkoromat náluk töltöttem.Nekem ez segített :D

Ne feledd mindíg veled lesz odabent.

Fogadd őszinte részvétem :(

Próbálj megnyugodni.

Nehéz időszak ez, vígaszt tényleg majd az idő fog adni.

Beteg volt?

Próbálj meg kicsit megnyugodni, tudom, iylenkor jár az ember agya, állandóan pörög, de hidd el, nem is olyan soká, pár hét múlva jobb lesz.

Amint atemetés megvan, az ember kicsit megnyugszik.Utána is vannak persze mélypontok, de egyre könnyebb elviselni.

Nem feldolgozni, hanem elviselni, meg lehet szokni, h nincs már, mert örökké hiányozni fog.

Olyan hülyén hangzik iylenkor minden, írhatnám, h részvétem de én a falra mászta az ilyen szövegektől.

Hiszel valamiben? Isten, reinkarnáció, bármi?

Ha tudsz valamibe kapaszkodni, akkor könnyebb, sírd ki magad nyugodtan, hidd el, segít.

Nem csak te sírsz, nyugi, iylenkor mindenki zokog, és nem érti az egészet.Aztán majd jönnnek a gondolatok, h mit kellett volna másképp, mit szerettél volna még elmondani, stb.

Erre van egy jó módszer. Gyújtok gyertíát, és beszélgetek anyuval, mindegy, h nem válaszol, hisz az édesanyám, úgyis tudom, h mindig mellettem áll, és azt is tudom, h mire mit mondana.

Írj nyugodtan, szívesen beszélgetek veled, nekem már több, mint három éve, h elment anyu.

Ezt a verset szívből küldöm neked, nekem segített.

A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk

egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj

velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is

beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess

ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel

A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne

árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba

kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a

folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,

hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok

a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

Henry Scott Holland Kanonok

Fogadd őszinte részvétünket!!! Ez most tényleg egy nagyon nehéz helyzet, de a válasz az, hogy igenis idővel ez jobb lesz, enyhül, illetve létezik olyan pszichológiai módszer, amivel ez gyorsítható, elősegíthető.

De amit tehetsz, először az, hogy

NEM

ADOD

FEL. :)

Nagyon sok ember vesztette el már a szerettét, tehát tudd, hogy nem vagy egyedül ezzel, mégha ritka is, hogy ilyen fiatalon. És az ember idővel képes felülkerekedni ezen. Minden rendben lesz, csak tarts ki. Rendben? :)

És amit még tehetsz, az az, hogy bőgsz, amennyit kell. Felejtsd el hogy a fiúk nem sírnak, a sírás pszichológiai folyamat. Egyél csokit, az is biokémiailag egy picit könnyít, majd letornázod, de ami a legfontosabb: oszd meg valakivel a terhet, az érzéseidet. Ha nincs ilyen barátod, ismerősöd, válaszd ki azt (vagy egy pszichológust, ha már végképp nincs ilyen), aki a legkevésbé nem megfelelő, és kérd a segítségét, kérd hogy melletted legyen és meghallgasson.

Ha segítséget kérnél a fent említett módszer kapcsán, szólj priviben nyugodtan.

Minden jót! Kitartás!

Próbálj úgy élni, hogy büszke lehessen rád! Neki ennyi volt a küldetése, próbáld elfogadni, és ne bántsd magad, ne dobd el az életed. Örülj annak, hogy sok boldog percetek volt együtt. Ha lesz saját családod nekik is átadhatod mindazt, amit Anyukádtól tanultál.

Tarts ki, Ő mindig Veled lesz!!

24N

Szia! :)

Anyukád ugye tudod, hogy nem hagyott el? Kilépett a fizikai világból. De anyukád mindig is élni fog. Élni a szíved és az emlékeid által, mindig ott lesznek az ajándékok amiket tőle kaptál, vagy a tárgyak amiket használt. Azokat magadhoz ölelheted, nézegetheted, megszagolhatod, miközben felidézed anyukádat. Soha ne felejtsd el, hogy képes vagy beszélni vele!! Ha szükséged van rá, csak gondolj rá, hogy ő vajon mit mondana neked. Anyukád most már beszökött a tárgyakba, a fákba, a ruhába amit hordott, a naplójába és egyébbe. És pont úgy, ahogyan a hang kijön a fizikai testből, kiáramlik ezekből a dolgokból az ő lelke is.