A férjeteknek mennyire álltok készenlétben?

Ha ezt készenlétnek nevezik, akkor elég sűrűn "készenlétben" állunk egymásnak a férjemmel, bár parancsolgatni nem parancsolgatunk. Ha pl. valamelyikünk inna egy teát, kávét sokszor a másikunk megcsinálja. Ha mondjuk tévézünk és az egyikünket érdekli a műsor, a másikunkat nem, akkor az szokott behozni ezt-azt, nassot, üdítőt, mert nem kerül semmibe, a másiknak meg jólesik. De ez nálunk oda-vissza működik.

A mobilt lehetőleg mi is kéznél tartjuk, mert azért van. Bármikor történhet valami, úgyhogy nem rossz az, ha elérhetőek vagyunk. Ha meg valamiért nem vesszük fel, nem szoktunk kérdezősködni, viszont valahogy nálunk nem furcsa, hogy ha visszahívjuk a másikat úgy kezdjük: szia, nem tudtam felvenni, pont kint voltam a kertben... vagy hasonló.

Az 1-es hsz-edre: ""Le kell tennem mert hazajött és meg kell terítenem még". Vagy le kell raknom mert hív a vezetékesen."

Ez nálunk úgy van, hogy ha cseverészek valakivel az egyik telefonon és nem valami tényleg halasztást nem tűnő dologról van szó és cseng a másik telefon, akárki hív rajta (kiv. ha olyan, akivel nem akarok beszélni), elnézést kérek attól, akivel éppen beszélgetünk, megmondom, hogy keresnek a másikon, később majd visszahívom. Függetlenül, hogy a másikon a férjem keres, vagy valaki más családtag. Mert hátha valami fontos.

Csak egyszer szólna ilyen stílusban, és úgy fenéken billenteném, hogy a Holdig repülne.

Anyámat terrorizálta így az apám (tényleg durva mértékben), ott beteges féltékenység és uralkodási kényszer állt a háttérben.

Semennyire nem állok készenlétben,nem a cselédje vagyok.

Én is dolgozom,nekem is jár a pihenés.

Csicskáztatni nem szokott, csak megkér esetleg valamire.25 éve így van,és sohase parancsolgatott...

Ez elég gáz,amit leírtál....

Szerintem normális kapcsolatban ez nem így van.

A nővéredet minimum csicskásként kezeli a "roppant kulturált" és "úriember" férje.