Szülők! Miért olyan alap elvárás manapság az egyetem, mikor semmit sem ér?

Tõlem pl. senki nem várta el, hogy egyetemre menjek. A szüleim számára csak az volt fontos, hogy azt tanuljam, ami ÉRDEKEL, legyen az szakmunkásképzõben szerzett szakma, érettségi + OKJ-s szakma vagy egyetemen / fõiskolán szerzett diploma. A fél családom értelmiségi, a másik fele szakmunkás. Diplomát szereztem, de nem azért, mert annak presztizse van, hanem mert ami a legjobban érdekel, azt véletlenül egyetemen oktatják. :) Semmivel sem érezném magamat rosszabbul, ha szakmunkás vègzettségem lenne.

Már régi a kérdés, de a mai világban nem értem a problémát. Kifejtem, mire gondolok. Nem lehet mindenki orvos, ügyvéd, mérnök? MINDENKI nem. De akinek van hozzá esze, az igen. Az első diplomáig a tandíjat fizeti az állam (képzési félévek + 2 félév csúszás esetére). Könyvtárból ki lehet venni a több tízezer forintos orvosi könyveket (csak, hogy ezzel a szakkal példálozzak), PDF-ben le lehet tölteni ingyen, laptopról vagy olcsóbb tabletről lehet tanulni, rá lehet tenni az előadásokat is. Ami megterhelő anyagilag a mai világban, az a szállás, megélhetés, de ilyen esetben a szakterület lényegtelen. Akinek meg van hozzá esze, miért ne mehetne a három pálya valamelyikére? Ha jól tudom, nincs épp túltelítve egyik sem (kivéve talán a jogi, bár ott is inkább az ügyvédek). Az orvos vagy a mérnök nem két szakma (hivatás)... Pathológus, endokrinológus, urológus, andrológus, diabetológus, neonatológus, rektológus, hasi sebész, fül-orr-gégész, szemész, szívsebész, agysebész....stb hogy csak párat említsek. Mérnökin belül is számtalan lehetőség van: biomérnök, vegyészmérnök, építőmérnök, építészmérnök, molekuláris bionikai mérnök, kerttervező mérnök, szőlész-borász mérnök, villamosmérnök, mechatronikai mérnök...stb, hogy itt is csak párat említsek.