Szülők ti szoktátok verni a gyerekeiteket ha az iskolában gyenge valamiből?

Én írtam az előző kérdéshez a 2. választ.

Az ex-páromat így nevelték.

Szó szerint "kiverték" belőle a jó teljesítményt, és ez lett az eredménye!

A felszínen egy 2 diplomás, jóképű, sportos, értelmes úriember, a privát életben egy verekedő, kötekedő, agresszív vadállat.

Gyűlölöm, ha a verésről hallok, akár gyerek, akár felnőtt veréséről.

Nagyon nagy nyomot hagyott bennem, hogy megvert, azóta mégjobban elítélem a bántalmazást.

Én általában kitűnő voltam, öcsém gyenge, de sosem verték meg.

Most én 200at keresek, ő 400 körül visz haza... Ennyit a tanulásról :)

Soha nem kaptunk semmiért, pedig voltak húzásaink gyerekkorunkban, utána sem voltunk mintakamaszok, fiatal felnőttek. Mostanra mindketten családosak vagyunk, sínen az életünk. Ha kapunk pár pofont régen valamiért sem lett volna másképpen. A gyerek/kamasz nem hülye. Inkább arra kell tanítani, hogy ha egy határon átmegy, az már neki is lelkiismeret kérdése legyen. Ezt pedig nem pofonokkal érhető el.

Én ha már egy négyest vittem haza jobb esetben jött a valamitől eltiltás rosszabban a pofon,nadrágszíj és a társai.Így belekergettek egy olyan szintű hazudozásba hogy sokszor már én is elhittem amit mondok.Ha meg lebuktam jöttek a még nagyobb verések.Volt hogy eleredt az orrom vére,de a fenekem is rendszeresen lett hurkásra verve.Nem lettem tőle jobb tanuló,sőt egyre rosszabb lettem ezek után.

Így nem csoda,hogy érettségi után a lehető legmesszebb lévő városba költöztem egyetemre.

Persze minden négyesért jár egy pofon, a hármasért már rúgás is...

Viccet félre téve. Nem tudna a gyerekem olyat tenni, amiért kezet emelnék rá. Számomra nem ebből áll a nevelés. Sőt. Ha normálisan van megnevelve, eleve nem tesz olyat, amiért verést érdemelne. Attól, hogy gyenge valamiből nem kell fenyíteni, ütni-vágni. Tehet arról a szerencsétlen, hogy rettentő béna, és nem tud rajzolni? Vagy hogy egyáltalán nincs reál agya és még a 25. elmagyarázásra sem érti meg a szögfüggvényeket? Vagy mondjuk gyenge a fizikuma és nem tudja lefutni a 2 km-t tesin, ezért épphogy nem buktatják meg? Ha látom, hogy valamelyik tanár úgy bánik a gyerekemmel, ahogy az nem méltó hozzá, akkor bemegyek, és az igazgató előtt beszélgetek el vele. Erre még csak egy példa volt, pont egy tesitanár, aki nem szállt le a lányomról. Az elbeszélgetés után nem volt tovább gond az érdemjegyeivel (5-ös sosem lett, de nem kapott feleslegesen egyeseket). Tőlem még sosem félt a gyerek, nincs rá oka. Ha bántja valami, odajön és elmondja. Úgy gondolom, hogy egy normális szülő-gyerek kapcsolatnak ez kellene, hogy az alapja legyen, nem pedig az agyonverés minden piszlicsáré dologért. Aki erre vetemedik, az nem szülő. Illetve az sajnos, csak borzalmas.