Szülők, ti hogyan próbáljátok megóvni a gyerekeiteket a rossz befolyásoktól?
Arra gondolok, hogy manapság már egyre gyakoribb, hogy általános iskolások is isznak, cigiznek, buliznak ész nélkül, a pozitív értékeket, a szeretetet és a tiszteletet nem ismerik.
Nekem még nincs gyerekem, de sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miként fogom elérni azt, hogy a gyermekem ne érezze szükségét annak, hogy ilyen társaságba kerüljön, még akkor is, ha körülötte a többség ilyen és emiatt esetleg kiközösítik.
Úgy tudom, gyereket max. 10 éves koráig lehet nevelni, tehát az marad meg benne, amit addig kap. Tehát ha addig azt látja otthon, hogy szeretetben, tiszteletben él a család, akkor a későbbi kapcsolataira is igényes lesz.
Szülök, nektek mi a tapasztalatotok? Milyen eszközöket használtok?
Szia!
Gyerekem ugyan nincs, de elmondom, hogy hogyan kerültem normális közösségbe.
Óvodás korom óta jártam táncra, itt is rendes gyerekek voltak. Első osztályos korom óta zeneiskolába írattak, illetve jártam kosárlabdázni is.
Az általános iskolámban, ahová jártam rengeteg idióta volt. Nem tudom miért kell ilyen gyerekeket a normálisabb értelmesebb jó magaviseletűekkel összevonni, de ez történt, semmit sem lehetett tőlük tanulni, ezért 5. osztályos koromban átmentem 8 osztályos gimnáziumba. Ide csak a kitűnő tanulókat vették fel, tehát itt sem voltak idióták.
Valamint nekem anya mindig olvasott, nem csak berakott a TV elé.
Egyszerűen csak normális közösségbe vitt.
Leginkább a szülői minta számít. Még akkor is, ha vannak kamaszkori kilengések.
A férjem is, én is normális családban nőttünk fel. Kamaszkorban mindketten meghülyültünk, a szülők csak fogták a fejüket, hogy mi lesz így belőlünk. Aztán lecsengett a kamaszkor és visszaálltunk rendes mederbe.
Engem 13 évesen rendőrök vittek vissza a kollégiumba, mert a szilenciumról (tanári őrizettel "napközi") leléptem pár jómadárral és életemben először alkohol került a kezembe.
A rendőrautó hátsó ülésén már nem voltam olyan bátor, reszkettem, hogy mi lesz ebből. Végül megúsztam némi dorgálással mind a rendőrök, mind a tanárok részéről - még a szülőket se hívták fel. Egy-két évvel később mertem elmesélni.
De például party drogokat már elég korán kínálgattak nekem - mindig ki tudtam bújni alóla és elutasítottam. Kimagyarázásban világbajnok voltam, ilyen helyzetben is jól jött.
Ez igaz! :) Normális közösségbe kell vinni a gyereket.
Én edzésekre jártam/járok, ott nagyon normális emberek vannak, főleg onnan vannak barátaim.
nekem kicsit másképp alakult. Én konkrétan féltem apámtól. Jó ember, de ő nem szóval nevelt, elég sűrűn kaptam is, így nem nagyon mertem ellenszegülni, tudtam, hogy előbb-utóbb haza kell mennem és baj lesz. A másik, hogy anyám sajnos elég sokat ivott, iszik, és sosem mertem én is kipróbálni. Viszont a suliban szerencsére hasonló értékrendű lányokkal barátkoztam, röplabdáztam, nem csavarogtam.
Nem tudom, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy az én gyerekeim jók legyenek, de még mindig ott van az a veszély, hogy hiába lesz jó értékrendje, ha szemét emberek elrabolják :( ne így legyen, de én ettől is nagyon félek :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!