A nagyszüleid meséltek neked a háborúról?

Nekem dédnagyapám fogságban volt,dédimamám nem tudta több mint 2-2,5 évig,hogy él-e vagy hal.Ezt könnyek közt mesélte nekem,amikor még megvolt:(

Ezalatt felépített egy házat a dédimamám(tapasztósat) és mikor hazajött dédipapám nagy volt az öröm!

Szörnyű lehetett az a 2 év kilátástalanság:/

Nekem nagyapám harcolt a II. VH-ban. Neki kellett azt hiszem a robbanószerkezetekkel foglalkoznia pl. taposó akna meg ilyenek (nem tudom mit csinált velük, mert nehezen mesélte el.) Aztán miközben futott Leningrádnál a karját ellőtték dum-dum golyóval. Megtanult bal kézzel írni, bár most már fogásra meg hasonlókra tudja használni.

[link]

Ilyen a dum-dum golyó. Nagyon durva, még jó hogy az alkarjába lőtték. :(

Nagyapám és két dédapám is megjárta a II.világháborút, egyik dédapám ott is maradt. Ükapám az elsőben halt meg. Nagyanyám sokat mesélt erről az időszakról, a falu ahol élt viszonylag biztonságos volt, mert nagyrészt kimaradt a komolyabb harcokból, de így is agyonlőttek pár civilt a faluban. Egyik egy öregasszony volt, aki egy halott orosz katona csizmáját akarta lehúzni. A másik egy kisgyermek volt, akit bölcsőben lőttek agyon. A német katonák nem bántottak senkit, be voltak szállásolva a házakba. Ők még ajándékokat is osztogattak a gyerekeknek, egyik bácsi mesélte, hogy őt még lőni is megtanította egy házukban lakó katona. Elég sok sváb is volt a falunkban, így sokan szót is értettek velük. Ezzel szemben mikor a szovjetek jöttek, minden nőnek, lánynak el kellett bújnia a padlásra, szénába. Napokig hordta titokban az ételt mamámnak ükanyám. Ő nem félt a katonáktól, idős volt már.

Szomszédunk kínjában felakasztotta magát, mert állandóan zaklatták, verték az oroszok, hogy adjon aranyat, mert burzsujnak hitték. Sokat tudnék még mesélni, de szerintem ennyi elég :)

Nekem nagymamám mesélt róla egy keveset, bár nem igen emlékszik.. 39-ben született. Az rémlik neki, h bombázás volt az éjszaka közepén, és az édesapja beállította őt meg a testvéreit a szobák sarkaiba, mert úgy még van némi esély...

+ egyszer orosz katonák kopogtattak be, és szállást akartak... pár napig a tankok ott voltak az udvarban..

Én anyai nagyapám mesélt a legtöbbet erről, és ő élte át a legnagyobb szörnyűségeket így a családban. Ő a családjával menekült akkor volt kb 14 éves volt egy bátyja, egy nővére meg két húga. A bátyja még a menekülésük elején elveszett. Budapestről menekültek ők is amikor már kezdték bombázni a bátyja eltűnt sehol nem találták de nem halt meg. A nővérét sajnos elvesztette legidősebb testvére volt, ő ment el kajáért az apjával pontosabban dédnagyapámmal amikor egy megpakolt ládákból loptak kaját valamikor hajnalban és egy katona nem tudják pontosan hogy német vagy orosz egy gránátot dobott oda nem direkt mert éppen harcmező volt arra felé akkor a nővére kegyetlenül megsérült nem élte túl az apja is megsérült de túlélte nagy nehezen egy katonai kórházban látták el pár nappal később. Ők délre menekültek ha jól tudom Kalocsáig menekültek 5-6 napig jó nagy kerülőkkel mert feltudtak szállni egy teherautóra ahol zsidókat szöktettek pénzért cserébe dédnagyapám akkor az összes családi ékszert feláldozta azért hogy legalább a gyerekeit elvigyék biztonságosabb helyre, de félúton ledobták őket mert a zsidók többet fizettek. a nagyapám egyik húgát aki 12 éves volt megerőszakolták a ruszkik a másik legkisebb húgát aki 7 éves sem volt talán őt fiúnak álcázták. A nagyapám még annyit mesélt hogy volt amikor különváltak mert az apjuk nem tartott velük és mivel ő volt az egyetlen férfi, volt hogy lopott egy puskát néhány tetem előtt és úgy vadászott kacsára meg egy kisebb vaddisznót is elejtett hogy enni tudjanak valamit.

Apai nagymamám nem sok mindenre emlékezett mert őt egészen kisgyerek kora óta bujtatták ők alapból egy ilyen barlangba éltek a hegyek közt Csehszlovákiában akkor még az volt. Ott viszonylag meghúzták jól magukat bár volt amikor csendben kellett maradniuk meg hallották a bombázást meg a lövöldözést de nem volt veszélyes

44 végén jöttek Magyarországra egy teherautón amit a németek vezettek mert azt ígérték nekik hogy majd ők bujtatják őket mivel az apja német származású volt és akkor németekért mindent címszóval Székesfehérvár mellé vitték őket de elmenekültek jó messzire ahol viszonylag nem volt akkora pusztítás a háború végén.

A többi nagyszülőmről nem tudok sztorikat mert én már nem ismertem őket.