A nagyszüleid meséltek neked a háborúról?

Nagyapám mesélt egy keveset. Akkor még 12 éves kissrác volt, de már vitték volna a frontra. Állítólag pik-pakk elszökött. Ezután a testvéreivel menekültek folyamatosan a front elől. Hál istennek sosem kerültek harc-közelbe (bár nagyon messzire se tudtak menni tőle). De az élelmet gyakran csak lopni tudták.

Viszont ez alatt két nővére halt meg betegségben. Talán tífuszban, de a nyakamat nem tenném rá.

# 10/11

Köszi nagyon jó a link

Anyai nagymamám sokat mesélt. 15 éves volt, mikor 1940-ben átjött szüleivel Budapestre, Temesvárról. Rengeteg viszontagságon mentek át a háború alatt. Egyszer a dédimamával véletlenül elkeveredtek az egyik kerületbe, ahol csupa zsidó volt, le voltak számunka zárva az utcák, nem jöhettek ki. Meg láttak nagy teherautókat telipakolva, amelyeket a németek vezettek: véletlenül fellibbent a ponyva, alatta teli volt lopott műkincsekkel. Meg látták azt is, amikor a híd felrobbant.

Nagyit is el kellett bújtatni a katonák elől, / ahogy fentebb is írták már /,mert az orosz katonák pl. "bárisnyát" / vagyis nőt, főleg fiatalt / kerestek.

Amikor lent voltak az óvóhelyen, és az egyik lakó, egy idős néni olyan süket volt, hogy megkérdezte:"Lőnek már?", miközben ropogtak odakint a fegyverek...

Sosem tudták, mikor fogja őket eltalálni egy bomba.

A Szilveszteri petárdázásokról is a fegyverropogás, a bombázások jutottak eszébe a nagyinak, nem véletlenül utálta. Meg aztán, jött ugye az 1956-os forradalom...

Apai nagypapám még orosz fogságban is volt, a mama sokáig aggódott érte, visszajön-e.

Egyszer a papa mellett közvetlenül lőtték le a katonatársát, harc közben.

Szörnyű történetek voltak, de szerettem őket hallgatni. Meg általában a régvolt időkről szólókat, amelyeket az öregek meséltek. Sajnos, többé már nem hallgathatom ezeket a sztorikat, mert már egyik nagyszülőm sincs az élők sorában.

nekem nagyapám az '56os forradalomról mesélt sokat

a Vhval kapcsolatban csak annyi maradt meg nekem abból amit mondott anno, hogy elvették a dédapám birtokait (Zala+Somogy megye nagyságú birtokok Erdélyben), és hogy a majd' 900km-re lévő erdélyi faluból jöttek át Mo-ra, ő 5 éves volt

Az enyém nem mesélt róla soha. Olyan tíz év körüli lehettem, mikor egyszer, kétszer kérdeztem róla. Csak annyit mondott, hogy nagyon csúnya dolog a háború, jaj, csak sose legyen többet. Aztán meg már meghalt, tehát nem tudom nagyobb koromban mesélt volna-e erről.

Mikor észrevettem egy pici sebhelyet a térdén, akkor mondta, hogy a háborúban egy repesz eltalálta, azért olyan.

Nem tudom sokat harcolt-e vagy keveset, az apámtól tudom, hogy az amerikaiak fogságába került, ott jó dolga volt, normális körülmények, ellátás, még könyvtár is volt.

Amúgy a szülei ill. négy testvére közül senkinek semmi baja nem esett, mindenki ép bőrrel megúszta.

Jaj, meg eszembe jutott még egy sztori, ezt is az apámtól hallottam.

Igaz, ez már a háború után volt. Mikor megszállták őket az orosz katonák, és kiderült, hogy az egyik orosz katona valamelyik magyartól órát lopott, kérdezte a katonákat a parancsnokuk, hogy ki lopta el. Valahogy kiderült, hogy ki volt az, a parancsnok meg ott helyben agyonlőtte.

Köszönöm a linket!!

Anyukám testvére halt meg a háborúban, nem tudni hol, és hogyan. Mondták, a lányokat az udvaron egy mélye ásott gödörben tartották, mert féltették őket a katonáktól.

Apósom az orosz fogságból szökött meg, és évtizedekig úgy emlékezett arra a napra, mikor hazaért, hogy egy falatot sem evett. Szörnyű dolog a háború: