Neked jobb nagyszüleid voltak, mint a gyerekednek vannak/lesznek?

No, a cigarettától nem lesz senki sem jobb, sem rosszabb. Anyukám dohányos, anyósom nem, anyuval mégis ezerszer jobb a fiam kapcsolata, sokkal jobban szeretik egymást.

Én szüleim mintanagyszülők. Imádják a fiamat, egész terhesség alatt ajnároztak hogy a kis magzat minél jobban fejlődjön, nekem mindig volt náluk saját gyümilé, 100%-os, amiből senki más nem ihatott, meg a kedvenc kajáim minden alkalommal ha mentünk, akkor is, ha a család többi tagja nem szereti, nekem külön főztek :)

Kisfiam amióta megszületett, a szemük fénye. Rendszeresen viszik Állatkertbe, játszóházba, mindenhova, megvesznek neki mindent, ruhákat, játékot, ha egy nap nem látják, már hívnak este hogy hiányzik nekik :) Kisfiam is sikítva repül a karjaikba, valahányszor találkoznak, első szava is az volt, hogy "mama".

Anyósomék is szeretik, ha a helyükbe visszük, eljátszanak vele. Ők nem jönnek látogatni, nem vitték még sehova, nem is kérdezik, vihetik-e. Ülnek otthon ha nem dolgoznak épp, és várják, hogy vigyem. Ha nem viszem, nem találkoznak, de ők nem mozdulnak. Én ezt a mentalitást baromira elítélem, de ezzel érték el azt, hogy a fiam jobban kötődik az én szüleimhez. Velük is elvan, de más a viszony. Apósom jellemre egy negatív ember. Nem akarom, hogy a fiam bármibe is rá hasonlítson, remélem egyetlen vonását sem örökli majd.

Én nagyszüleim: apai nagymamám egy örökmozgó, egy pillanatig nincs egyhelyben, kicsit furcsa szerzet, de EGYÉNISÉG, szóval imádom :) Nagypapámmal már rég elváltak, de nagypapám is imádnivaló. Ő magának való, amolyan csendes szeretete van, keveset beszél, de ha igen, az öröm mindannyiunknak :)

Anyai nagymamámat 4 éves koromban elveszítettem, pedig imádott engem, és én is őt. Halványan emlékszem rá, ő volt a tipikus mese-nagymama, kedves, kényeztet, süt-főz és mindig otthonkában van otthon :) Neki volt egy testvére, ő is velünk lakott, ő is olyan volt, mint a vér szerinti nagymamám. Anyai nagypapámat nem ismertem.

javítok: "anyósom eljátszik vele."

13.39.

Én csak egy nagypapámat ismerem. Ő gyerekszemmel jófej volt, felnőtt szemmel meg néha megverném.

Kicsiként sokat vitt minket játszóra, kirándulni, sokat voltunk nála, főzött nekünk, szerettem vele lenni.

Aztán ahogy felnőttem, megtudtam pár dolgot, ami annyira nem volt szimpatikus, és egyre jobban eltávolodtam tőle. (Csak egy példa: mikor anyu és a bátyjai kicsik voltak, egymás fürdővízébe kellett fürödniük, a fűtést nem kapcsolta be, anyu most jár kezelésre, hogy ne kelljen amputálni a lábujjait.)

Pesten élt régen, de most leköltözött a világ végére, pedig néha meglátogatnám. Viszont egy családi összejövetel alkalmával becsmérlő megjegyzést tett a súlyomra (bulímiás vagyok), bocsánatot kért, aztán megint megsértett.

A 10 éves unokahúgomnak is azt mondta, hogy kövér, azóta ő sem akarja látogatni.

Anyu nagyszerű nagymama lesz, ha lesz.

25/L

Ezt sztem nem lehet előre tudni, h milyen nagyszülők lesznek.

Nagyszüleim nagyon aggódósak, szigorúbbak, család centrikusabbak, mint a szüleim. Szüleim lazábban neveltek minket, nem sürgetik az unoka témát, pedig szeretik nagyon a gyerekeket. Mindig azt mondják, h jön majd az unoka ha jönnie kell, ne siessük el. Apum imádja a gyereket, órákig el tud velük lenni, anyut már nehezebb elképzelnem nagymamaként, ő türelmetlenebb.

Párom szülei is tök jól el vannak a gyerekekkel, amíg nincs velük gond. Ha már gond van a rokonságban egy gyerekkel, rögtön kibeszélik a szülőket, h mit cseszhettek el a gyereknevelésben, mert ők aztán tudják...na ettől rohadtul be tudok pörögni és félek, h bele akarnak majd szólni a gyereknevelésbe.

25/N

Nem!

Sajnos anyukám szüleit nem ismertem, mert 7 hónapos voltam, amikor meghaltak.

Apai nagyapámat imádtam, 13 voltam,amikor meghalt. Egy mamám maradt így! Hát ő vele nem volt felhőtlen a viszonyunk. Valahogy jobban szerette a bátyámat, mert ő simulékonyabb volt, én meg nagyszájú, pont, mint anyu. És hát anyu sem volt soha jóban az anyósával!:)

Felnőtt koromra lettem igazán jóban a mamámmal.

A szüleim viszont imádják a fiam. Apukám olyan vele, amilyen velünk soha nem volt. El is mondja,hogy most nála pótolja be, amit nálunk kihagyott. Imádják a fiunkat, mindenben számíthatok rájuk!