Mit tegyek, ha a lányom nem bocsát meg és nem akar megismerni?

Ez van, próbáld meg megemészteni, hogy ez a hajó elúszott...

Engem ugyan nem hagyott el az apám (jobb lett volna), de évekig terrorizált. Néhány éve már, hogy nem beszélünk, és ha észbe is kapna, hűvös udvariasságnál többre nem számíthatna részemről.

Ha tényleg szereted (és nem csak beszartál, hogy öreg korodra egyedül maradtál - mondjuk ez valószínű), akkor békén hagyod, és nem zaklatod őt. Biológiailag a gyereked, de amúgy semmi közöd hozzá.

Mellesleg végtelenül önző vagy, remélem tudod. Hosszú éveken át le se szarod, aztán amikor társaság kell, gondolsz egyet, és rázúdítod a problémáid? Mert szép és okos (ami nem a te érdemed...), és jó lenne vele villogni?

Ásd el magad...

Vegyük csak sorba:

- Elhagytad a saját gyerekedet, nem tudom, milyen okból, de valami linkségnek tűnik, nem komoly indoknak, eleve erre nincs is indok.

- Nem fizettél gyerektartást, ergo az anyjának egyedül kellett eltartania a fizetéséből.

- Soha nem kerested, pedig egy levél nem lett volna nagy megerőltetés.

- Leszartad, hogy a gyerekednek mennyire fájhat, hogy apa nélkül kellett felnőnie.

- Most, hogy nincs senkid, már jó lenne az a gyerek.

Szégyelld magad, amit adtál, azt kapod most vissza. A lányodat se sajnálta senki, téged se kell.

Nézd Kérdező (#5) szerintem azzal a szándékkal semmi baj nincs, ha tettél valamit két évtizede, és ma másként látod, és megpróbálsz eszerint cselekedni.

Viszont, ha tényleg ez az okod rá, hogy "de nagyon egyedül érzem magam hogy nincs senki, akitől szeretetet kapnék." - az bizony szánalmas.hu, mert eszerint nem a gyereked vált fontossá, hanem magadat sajnálod, az önzőség pedig nem pozitív tulajdonság.

Úgyhogy szerintem most állj le, és majd akkor fuss neki, ha nem önmagadért akarod ezt a kapcsolatot pont ugyanúgy, ahogy anno is önmagadért döntöttél úgy, ahogy. Mert most az tűnik ki a soraidból, hogy a priorításod nem változott, ugyanúgy te magad vagy magadnak a fontos, csak akkor az érdekeid épp a kapcsolat megszakítását, most meg a kapcsolat felvételét kívánják.

Ha egyszer eljutsz odáig, hogy akkor is a kapcsolat felvétele mellett döntenél, ha te lennél rendben, és a lányod lenne mondjuk lepukkant csöves, magáért a kapcsolatért, na, majd akkor fuss neki...

"Jó nem kell a kioktatás, tisztában vagyok vele, hogy nem voltam jó apja, de borzalmas egyedül tölteni minden ünnepet már egy rokonom se él."

Önző fax! Addig míg voltak rokonaid nem érdekelt. Most, hogy már felnőtt, sikeres lány lett és hogy csak ő van neked de fontos lett hírtelen.

Ahogy itt mi felénk mondják: Soha nem felejtünk, soha nem bocsájtunk! (Bár lehet hogy a kishölgy egyszer talán megbocsájt. Direkt nem azt írtam, hogy lányod, mert nem érdemled meg, hogy annak nevezzed.)

nincs ezzel semmi gond

keresd fel személyesen ha elküldene, akkor hetente egyszer meglátogatod, előbb-utóbb úgy is feloldódik, ha látja, hogy akarsz változtatni

TE TE TE. És a lányod? Az ő érzései, az ő fájdalma? Az ő elcseszett gyerekkora? Az érzés, hogy valakinek nem kellett?

Szánalmas egy alak vagy és az ellenségemnek se kívánnék ilyen apát.