"Ennyiért nem válik az ember" - anyám szerint. Ez az általános felfogás? Lépnétek?
Nem iszik, nem ver, dolgozik. Családom szerint mintaférj (a családomban a férfiak többségére legalább az első jellemző)
De meguntam már azt ahogy élünk. Nem csinál semmit, elmegy dolgozni (8tól 4ig) hazajön, leül a gép vagy a tv elé. A gyerekkel semmit sem törődik. Mielőtt megszülettek mentünk kettesben mindenhová, jöttek a gyerekek, egyedül csináltam végig az első éveket, mert ő mindig nyavalygott. Biztos elrontattam amiért nem kértem jobban, de már nem tudok mit csinálni. Most 5-6 évesek a gyerekek, szinte semmit nem foglalkozik velük, a gyerekek sem ragaszkodnak hozzá. Többször beszéltem már vele, egy-két napig leül velük játszani, de akkor is megunja, vagy mérges lesz rájuk valamiért. Unom az egészet, hogy ha a gyerekkel játszunk, ő pufog, hogy nem hallja a tv-t, csendesebben.
És egy kérdés: Lépnétek?
így marad 200 körül a rezsik kifizetése után 4 emberre, úgy kb. 60 a gyerektartással együtt hármunkra
Az egyetlen dolog ami miatt maradnék a pénz. Lehet nem szép. Nem magam, hanem a gyerekek miatt.
Nem nem válnék nem a pénz hanem a gyerekek miatt.
Az gondolod az új párod majd jobban fog velük játszani amikor nem is az ő gyerekük? Sajnos a férfiak többsége ilyen, azt gondolja a gyereknevelés női munka.
ezért válni? nyilvánvalóan beleunt az életébe, nem akart gyereket gondolom ráerőltetted mert majd babázunk. most is csak rá fújsz mint inkább kezdenél valamit a helyzettel elkapnád és elvinnéd valahová, vagy akárhogy feldobnád kicsit az életét.
200 ért maradnál vele, ismered a kur\/a definícióját?
Ha nem vagy boldog, akkor szerintem lépj!
Én a gyerekek szemszögéből ismerem csak a válásokat; anyukám sok évig vívódott magában a válást illetően, és küzdött a család egyben tartásáért, de végül úgy döntött, mégis elválik apámtól. Akkor 12 éves voltam, és az első reakcióm az volt a bejelentésére, hogy "tudtam".
Annyit én is láttam végig, hogy nem boldogok együtt és sokat veszekszenek, és hát, nem volt kellemes. Azóta, hogy külön élünk, anyukám sokkal boldogabb és ez a testvéremre és rám is jó hatással volt. Azóta lettünk igazi család, annak ellenére, hogy két kezemen meg tudnám számolni talán, hányszor láttam azóta az apámat.
De mivel azelőtt sem volt egy mintaapa, a válás után meg egyenesen anti-apa lett, így nem is bánom a dolgot.
Szóval nekünk jót tett a válás, igaz, gyerektartást mi nem kaptunk sokáig és tudom, nehéz volt anyának egyedül nevelnie minket. Mégis, én örülök hogy anno a válás mellett döntött.
Persze ez csak egy eset, mi viszonylag jól jöttünk ki belőle. De ahány ember, annyi történet. Azért gondoltam, elmesélem, hátha segít valamit.
23/L
Na, az én férjem van, hogy este 6-7 körül jön haza, nem fürdet, nem etet, de eszem ágában sincs elválni, mert szeretem. Valahogy ez nálad kimaradt, mint fő érv.
Hétvégén sem viszi túlzásba a gyerekezést, de azért előfordul, hogy elmegy az egyikkel ide-oda. Nem erőltetted az elején, hogy kettesben (hármasban) legyenek, nem hagytad őket néha egyedül? Vagy nem akarta a gyerekeket? Azért számíts bele sok mindent.
Az én férjem sem tudja, hányas lábuk van, mekkora ruha kell, vagy kinőtték-e, azt sem, melyik kié (elég egyformák), de őszintén szólva én meg a csekkekkel nem foglalkozom. Ez van. És még mindig nem válnék, max. ha egy bunkó ordítozó állattá válna.
Tedd rendbe a hazassagodat rajtad nagyon sok mulik!!!
Nincs olyan dolog(oke alkoholizmus gamemania ect kiveve) amit jo kommunikacioval ne lehetne megoldan.
Keress segitseget.
Ennyit er neked a hazassagod hogy eldobod mint egy rossz gatyat ami mar nem passzol szep hogy huseget fogadtal de minek??es a gyerekek mit latnak nem mukodik az apuka oke kidobjuk a szemetbe veszunk masikat? csonak csaladmodel a nyero??
Személyeskedni azért nem kellene. Ismerem a k.rva definícióját, az hogy valaki a gyerekek érdekében, a férjével marad az nem hiszem hogy beletartozna. Tudom, hogy egy kapcsolat sem tökéletes, nem is lehet, nem is kell, hogy az legyen. Kommunikációval minden megoldható? Ha csak az egyik fél kommunikál akkor nem.
Mint írtam a gyerekek érdekét nézem. A kérdésem is ez lett volna, mi a jó nekik. Kaptam ilyen-olyan válaszokat, akik a gyerek helyzetéből írtak a válásra voksoltak. Ez elgondolkodtató.
A szerelem/szeretem kérdésre már válaszoltam. Nem tudok tisztelni olyan férfit aki nem képes leülni a gyerekével játszani, hiába álldogál az ajtóban a gyerek, az apját várva. Ha tisztelet nincs, akkor nálam szeretet sem. Ezt lehet otthonról hoztam, apám elég fura ember volt (más gondokkal), nem akarom, hogy a gyerekeim is sebeket vigyenek az életükben végig. Csak sajnos nem tudom mikor okozok nekik rosszabbat.
A gyerekeket ő is akarta. De lehet csak azért mert ez az "élet rendje", nem tudom. Nem erőltettem rá semmit. Nem pelenkázott stb, ettől még nem hittem, hogy nem fog később sem törődni velük
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!