Szerintetek lehet hosszútávon élni egy párkapcsolatban boldogan, testiség nélkül? El lehet ezt fogadni?

Nem lehet igy boldogan élni,nem nem tudnám ezt elfogadni.

Ááá, ez a kérdés olyan, mintha én írtam volna ki. Sajnos nálunk sincs semmi megoldás. Én 19 vagyok, ő 25. Nálunk sincs megcsalás, ez 100%. Én is próbáltam már megbeszélni szépen és csúnyán, volt, hogy kiborultam, sírtam, üvöltöttem, elmondtam neki, hogy egy senkinek érzem magam, mert ezzel, hogy nem mutat semmi érdeklődést irántam azt érzem, hogy undorodik tőlem, és minden nap úgy nézek a tükörbe, hogy vajon mi ilyen ronda rajtam. Nem tudom mi lesz. Szeretem, de csak barátok vagyunk, ez így nem buli.

Nehéz ez,tudom.Miután már én is kibuktam hogy ezt nem lehet birni akkor kerestem egy megoldást.Heti 1szer van sex,ha van kedve hozzá ha nincs.Tudja,készül mert ebben állapodtunk meg.Neki az indulásnál van problémája,nem kivánja a sexet,ha már belekezdünk akkor okés.

Igen én vagyok a lány. Régen volt, hogy napi 3x csináltuk. Ha nekem néha nem volt kedvem, akkor egyből letámadott, hogy én már biztos nem is szeretem, meg megcsalom, stb. Már én is kérdeztem tőle, hogy szerinte én mit gondolok, mikor másfél éve nem hajlandó velem lefeküdni csak 2-3 havonta egyszer, ha ő egy alkalomból is azt szűrte le, hogy megcsalom meg nem szeretem? Annyival el lettem intézve, hogy "az más".

Mert még nem találkoztál Edwardal.

Nekem meg azóta, mióta ilyen ritka nem volt orgazmusom. Mert ha szexelünk mindig ezen kattog az agyam, hogy vajon most el tudok-e menni, és persze, hogy nem. Rágörcsölök. Régen nem volt ilyen gond, mert minden nap csináltuk, ha egyszer-egyszer nem mentem el, hát bumm, van ilyen. Most viszont mindig úgy vagyok vele, hogy legalább ez legyen már jó, de sosem jó... Illetve jó, mert élvezem, csak sosem megyek el. Szóval ha magamnak nem oldom meg a dolgot, akkor egy hisztérika vagyok.