Hosszútávon, mikor a szerelem már elmúlt, mitől függ, hogy tovább tart a kapcsolat, vagy tönkremegy?

A hozzáállástól. Aki olyan, hogy ha valami nem tökéletes, azonnal kidobja, az a kapcsolatával is így lesz.

Másrészről egy jó kapcsolat nem laposodik el. Akkor tud ellaposodni, ha nem is illenek össze igazán.

Mi 2 év után jöttünk rá, hogy egyáltalán nem illünk össze. Egy új élethelyzet hozta ezt. 1,5 évig minden tökéletes volt, együtt terveztünk, közös életet, gyerekeket, mindent. Mi voltunk az álompár. Aztán rájöttünk, hogy nem illünk össze, és őszintén úgy gondolom, hogy jobbat érdemel nálam. Remélem meg fogja találni és boldog lesz.

Na mindegy. Valakinek ehhez lehet, hogy 4 év kell, nekünk 1,5 volt. Aztán meg a fél éves kínlódás..

8. éve vagyunk együtt. 24 éves vagyok. :)

Én is (és szerintem a párom is) érzem, hogy kezd ellaposodni az egész. Nem is igazán teszünk már a másik kedvére, és már nem is ugyanazokat szeretjük. Régebben eljártunk ide-oda, most nem. Már bográcsozni is ketten szoktunk. :( Ugyanolyan, rutinszerű minden nap. Néha kicsit jobb, néha rosszabb. Mi lesz a vége, nem tudom. Lehet sikerül majd feldobni, de lehet valamelyik talál magának mást.

Van egy két dolog, ami nagyon számít ilyenkor, de a legtöbb mégis attól függ, hogy akarják-e a felek.

Számít például, hogy együtt élnek-e. Tapasztalatból tudom, hogy ha az első években, mikor még mindent rózsaszín szemüvegen át lát az ember nem laknak együtt, akkor később nehéz összeszokni, mert akkor már nem olvadsz a gyönyörűségtől amikor a horkolását hallgatod, és esetleg idegbajt kapsz egyszerű szokásaitól, ami egyáltalán nem zavarna, ha megszoktad volna mikor még úgy lángolt minden.

Fontos, hogy terveik, közös céljaik legyenek, akarjanak együtt csinálni dolgokat, pl. elutazni valahova, megnézni ezt-azt, ilyen meg olyan jövőt a gyerekeknek.

Fontos, hogy folyamatosan beszélgessenek, mindig és mindenről, hogy napirenden legyenek úgymond egymással, mert ha belesimulnak egy megszokásba, egy rutinba könnyen felébredhetnek, hogy jó ugyan ez a kapcsolat, megszokott, mint egy kitaposott házipapucs, de körülbelül annyira is érdekes, és egyszer aztán csak kidobja az ember, mert kicsit leffeg a talpa, és idegesítő. Vagyis hogy ne egymás mellet éljenek, hanem együtt éljenek.

Csinálni dolgokat együtt, legyen az bármilyen banális, bevásárlás vagy simán egy séta délután. Közös élmények és közös emlékek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy közös történetük legyen.

Kismillió dolog van, ami fontos, és ami a legfontosabb talán, hogy ha kissé gödörbe kerül a kapcsolat, akkor ne azonnal kiugrani belőle, hanem megpróbálni feldobni, visszazökkenteni, és főleg nem hagyni megülni a gödörben, mert akkor vége lesz.