Mit tennél a helyemben? Mennél vagy maradnál?

Az a helyzet, hogy külföldre költöztem a párom után, majdnem 2 éve... szépen indult a szerelmünk, akkoriban nem tűnt fel nagy probléma..

Mostanában viszont, (kb az elmúlt fél év, kicsit több) úgy érzem, hogy nem is ismerem, nem beszélgetünk, nem oszt meg velem semmit.. Egyre többször látom, hogy csak úgy elővesz egy sört a nap folyamán és természetesnek gondolja.. Ritkulnak az együttléteink, a legutóbbi 3 hete volt.. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ő kivel osztja meg a problémáit, a válasza az volt, hogy senkivel ( 10 éves volt mikor az apukája meghalt és az anyukája egyedül maradt segtség nélkül vele és két kisebb testvérével, talán ezért nem kér sosem segítséget, nehogy ő teher legyen valakinek) De ezt nem tudom elviselni, olyan érzés nekem mintha én csak azért kellenék, hogy ne legyen egyedül.. Rengeteg zavaró tulajdonsága van, de én se vagyok szent, biztos én is követek el hibákat, de nem tudom mivel tudnék segíteni ezen a helyzeten, mert ha komoly beszélgetésre kerül a sor, akkor mindenre az a válsza, hogy ő nem tudja, ő nem tud semmit.

Nem érzem magam szerelmesnek már, ő állítja, hogy szeret és hogy minden megoldódik, ha végre anyagilag rendbe jövünk, de pl azt sem látom, hogy annyira teperne hogy jobb legyen..

Félek.

Ti mit tennétek?