Minden férj úgy csinál, mintha szállodában lakna, vagy csak én fogtam ki ennyire?
A férjem egyszerűen még ennyi idő után sem képes maga után elpakolni, a szennyesét a szennyestartóba dobni, vagy az ételmaradékot evés után elrakni a helyére. Mást nem kérek tőle, tehát nem azt várom, hogy tartsa rendben a komplett háztartást, hanem hogy ne minden reggelt azzal kelljen kezdeni, hogy az este szétdobált ruháit és a reggeli készülődése nyomait tüntessem el. Ha nem dolgozik, és itthon van, akkor ahová megy, ott vannak széthordott és széthagyott cuccok utána. Nagyon elegem van, nyilván az elmúlt 5 év együttélés során már milliószor szóvá tettem ezt neki, de semmi. Éppen elég nekem egy gyerek után pakolnom egész nap, meg a többi általános házimunkát elvégezni, éppen csak annyit kérek tőle, hogy a tiszta ruháját a szekrénybe, a szennyest meg oda rakja ahova valók és ne hagyjon terülj-terülj asztalkát evés után. Hát ilyen nagy kérés ez?
Tudom, reggeltől éjszakába nyúlóan dolgozik, fáradt, ezért most nem is szólok neki, de mivel ez van akkor is, ha itthon van, csak mert neki akkor pihennie kell.. hát... ezen elég gyakran bepöccen az agyam! Vagy nem kellene?
Azt ne írjátok, hogy hagyjam ott, ne pakoljam el, mert 50 m2-en lakunk, így is minden meglátszik, ha nem a helyén van, zsúfolt a lakás kissé, szóval ha már két napig ott hagynám a cuccait, ahova pakolja, akkor nem férnénk. Ráadásul a baba mindent fogdos, pakol, szóval a stift, zselé, parfüm, stb. nem is maradhat elérhető távolságban!
válasza:Jó, szerintetek baromi nagy munka napi 10 percet pakolni a férj után, szerintem nem.
Csak fordítva ez a kérdés így szólt volna:
"Egész nap dolgozom, a belemet kihajtom, hogy a családomnak mindent megadhassak, mégis, amikor hazaesek az egész napos melóból, pihenés helyett rögtön rámripakodik az asszony, hogy hol vettem le a pulcsimat, ha netán ad is elém vacsorát, és nem nekem kell megcsinálnom, akkor is, ha nem pakolok, mosogatok el rögtön, kiakad. Szerintetek normális ez így? Én csak arra vágynék, hogy kicsit leülhessek velük, kikapcsolhassak, és ne egzecíroztasson senki. Sokat kérek? A feleségem otthon van a gyerekkel, semmi másra nincs felelőssége, és egy 50 négyzetméteres kis lakásról beszélünk, nem egy hatalmas házról. Szerintetek?"
Na, és ugyanezek a hős feministák itt sajnálnák ezt a szerencsétlent, hogy ennyit azért igazán megcsinálhatna az asszony.
Képmutató banda!
Presztízskérdést csináltok az egészből, és inkább képesek vagytok veszekedést generálni. Hát hajrá!
válasza: válasza: válasza:A fő gond az ilyen viselkedéssel nem az, hogy széthagyják a cuccokat és nem pakolnak el maguk után (persze ez is idegesítő egy idő után), hanem az, hogy nem tisztelik a másikat, természetesnek veszik, hogy utánuk rakodjon, mintha ez automatikusan járna.
És ennek semmi köze ahhoz, hogy a házastársnak mennyi ideje van elpakolni, mert az esetek többségében nem ez a gond, hanem a teljes "lesz.rom" hozzáállás.
válasza:Nálunk is ez van, de csak azóta hogy itthon vagyok a gyerekkel.
Tényleg nem várok el tőle semmit, csak hogy ne csináljon nekem pluszmunkát.
Mikor a beszélgetés nem segített, három dolgot próbáltam:
- ami szennyes de szanaszét van, az megy a szemetesbe
- amikor hazaér megkapja a gyereket és én pakolok UTÁNA. Semmi mást nem hagytam erre az időre, csak amit ő csinált pluszmunkát.
- amimkor már nagyobb volt a gyerek, otthon hagytam őket hétvégre egy listával. Nem volt rajta sokminden, csak főzés és 1 adag mosás-teregetés. Rendelt maguknak kaját mert állítása szerint ez lehetetlen :-)
Most már csak elvétve fordul elő szerencsére.
válasza:Nálunk ez úgy van hogy a párom mosogat (mert én utálok), beágyaz. Én mosok, söprök, felmosok, rendezem a cica almot. De van hogy ő is söpör és felmos... szóval váltogatjuk. Mindig megbeszéljük hogy kinek mit kéne csinálni, ki a soros, stb. Mindent megbeszélünk és egyenlően osszuk el a házimunkát. Figyelembe vesszük azokat, amiket a másik nem szeret... Ő például nem szereti a cica ürüléket kihalászni az alomból, ezért azt mindig én csinálom. Én nem szeretek mosogatni, ezért azt általában ő csinálja. Csak ketten vagyunk, nincs még baba, így a házimunka sem olyan nagy. Mindketten dolgozunk, 5-6 fele érünk haza így együtt is szoktunk főzni. Kezdetben fel volt háborodva hogy én miért nem várom haza őt vacsorával. Elmagyaráztam neki hogy 5 re érek haza, elrendezem a lakást, lefürdök (mert rohadtul le tudok izzadni a munkahelyemen a sok idegesség miatt) és akkor ott vagyok hogy 6, 7 óra van. Hova főzzek? Nincs erőm, időm, se kedvem. Nem vagyok egy robot, aki meló után, este még elkezd főzni valamit. Egy rántottát vagy valami gyors dolgot persze megcsinálok, ne de ne várják tőlem hogy elkezdek húst kloffolni.... Most már nem piszkál ezzel. Megmondtam neki hogy fáradt vagyok hétköznap én is, ha szeretne főtételt enni vacsorára akkor csináljunk együtt. De én egyedül nem fogok még a konyhában ácsorogni órákig. Megkérdeztem tőle: Te ha hazajössz melóból szívesen főznél? Azt mondta, nem. Erre én: Na látod. Akkor tőlem miért várod el?
...
Biztos neveltetés kérdése hogy mennyire lesz házias egy ember. Függetlenül attól hogy nő vagy férfi. Mindkettőt lehet házimunkára nevelni és elkényeztetni is.
Azonban nem lennék olyan nő, feleség, aki mindent megcsinál, és a férj munkából hazajövet lerogy a csilli villi lakás kanapéjára és nem csinál semmit. Ha dolgozok, ha nem, elvárom hogy együtt tartsuk rendbe a lakást. Ha majd otthon leszek a babával, akkor is elvárom hogy ne dobálja szét a cuccait, ne kelljen már nekem többet pakolni, takarítani, mint amennyit muszáj.
válasza:Nálunk fordított helyzet van! A férjem egy rendmániás.
Mindketten sokat dolgozunk. Mikor hazajövök le szeretnék ülni és enni néhány falatot. De ha belép az ajtón és nem a mosogató előtt talál morog. Holott én is megcsinálnám csak munka után szeretnék pár percet szusszani. De ő azt mondja nem bírja a disznóólat. Neki disznóól ha a mosogatóba van 3 tányér meg két pohár.
Ha eszünk Ő két perc alatt bekapja a kaját, mi még be sem fejeztük de már áll fel pakolászik. Szinte elveszi előlem a tányért. Ilyenkor már az evéstől is elmegy a kedvem.
Sok házimunkát csinál de mindig érezteti hogy ezzel ő szívességet tesz.
Úgyhogy egy tisztaság mániás sem mindig főnyeremény.
Sokszor már hazamenni sincs kedvem.
Köszönöm mindenkinek a választ, érdekes látni, hogy ahány ház, annyi szokás.
Még egyszer elismételném annak, aki mártíromkodással vádolt, illetve azzal, hogy én egész nap csak pörölök a férjemmel a rendetlensége miatt, hogy olvassa már el jobban amiket írtam: nem szólok neki, mert most megértem a helyzetét, de ez nem csak a mostani időszakra vonatkozó probléma. Nem mártírkodok, nem kiborulok, csak piszkosul utálom, ha valaki természetesnek veszi, hogy kinyalják a seggét... ezt otthonról hozta, én biztosan másképp fogom nevelni a fiamat. Általában olyankor akadok ki, amikor más jellegű problémá(nk)m is van ezer, és ez már csak az utolsó csepp a pohárban. Ennyi. Engem otthon úgy neveltek, hogy magam után tartsak rendet, napi tíz percet vett igénybe elpakolni a ruháimat, és a mai napig ha hazamegyek anyukámékhoz, bizony rendszeresen odaállok a mosogatóhoz, és nem is kell megkérni. Szerintem ez intelligencia kérdése, felmérni, hogy ha lehetőséged van segíteni a másiknak, még ha csak annyival is, hogy a szaros alsónadrágodat, vagy a büdös zoknidat a szennyesbe dobod, akkor megteszed. Kb. egyébként ugyanannyi idő, mint mellédobni a szennyesnek, csak egy mozdulatsorral több :-)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!