Lebuktattam egy hűtlen férjet, van okom utálni magam?

Az a hűtlen férj vágjon csak pofán, nem egyszer, nem kétszer könyörögtem neki, hogy ne csinálja, amit csinál, mert nem bírom tovább. Nincs szíve. Nekem van, és már nem bírta el azt, amit át kell élnem.

Beszéltem az édesanyámmal is, többet nem tehettem. (Bár az érdekes, hogy húzza a száját, amikor meglátja, hogy a férfi hívja. Nem szabadna ilyet mondanom, de elég jellemtelen nő, ez közrejátszhat abban, hogy nem küldi el a fenébe. Soha, de soha nem hívja, sőt van, hogy napokig kikapcsolva tartja a telefonját, mais csak annyira kapcsolta be, hogy felhívja a nővérét, amint letették, már csörgött is...) Mindig fogadkozik, "dönt", nem válnak el édesapámmal, így semerre nem mozdul ez az egész. Bele vagyunk kényszerítve egy élhetetlen életbe, én csak ebből akarok mindenáron kitörni.