Kinek van igaza?
A volt vőlegényemmel 5 éve voltunk együtt, mikor megkérte a kezem, persze igent mondtam, hiszen minden nagyon jól ment, összeillettünk, szerettük egymást. Én 27 éves vagyok és még egyetemre járok (a második diplomámat csinálom, orvosi), ő pedig 37 éves pénzügyi vezető, igazából nagyjából már mindent elért, amit el lehetett..
A probléma itt kezdődik, ugyanis elkezdte nyomni, hogy ő gyereket szeretne. Már a kapcsolatunk elején tisztáztam, hogy én még nagyon sokáig nem szeretnék, és előbb karriert szeretnék, csak utána gyereket, ő hevesen bólogatott, hogy ő megérti és támogat. Én el is hittem neki, hiszen neki is rettentő fontos volt a munkája, és én is dolgozom egyetem mellett, jól is keresek, de nem azon a szakterületen, ahol tényleg karriert szeretnék. Szóval pár hete elkezdte mondogatni, hogy ő igenis gyereket akar, mert lassan kifutok az időből.. Szerintem azért ez 27 évesen még több, mint túlzás, ráadásul ha most abbahagynám az egyetemet ki tudja tudnám-e még folytatni, vagy az összes erőfeszítésem és pénzem kárba veszne. De ő csak mondja a magáét, hogy hagyjam abba az egyetemet, nem fontos az, hiszen nő vagyok, mi más lehetne fontosabb, mint a gyerekszülés, majd ő eltart, stb.. Egyre erőszakosabb és tolakodóbb lett a témával, a végén már olyanokat vágott a fejemhez, hogy a nőknek nem is lenne szabad egyetemre járnia meg vezető pozícióba kerülnie, én meg csak tátott szájjal hallgattam annyira kikelt magából. Egyszer, még korábban felvetettem, hogy rendben, szülök egy gyereket, egy évet ki tudok hagyni, de ez azt jelenti, hogy kb fél évet vagyok vele itthon, utána pedig ő. Ezen szintén teljesen kiakadt, hogy hogyan gondolom, hogy majd ő itthon marad egy gyerekkel, ő férfi, nem fog itthon babázni meg takarítgatni, az a nők dolga.. Komolyan, a végén már rá sem ismertem. Az egyik ilyen vita végén közölte, hogy akkor vagy abbahagyom a fogamzásgátlót, vagy elmehetek. Ez kissé magas kijelentés volt amúgy, mert az én lakásomban lakunk, szóval akkor egy szó nélkül elővettem egy táskát és belehánytam a cuccait, majd kivágtam az ajtó elé, amire még egy másfél órás vita következett (vagyis ő üvöltözött, én meg nem figyeltem már rá...) aztán dúlva-fúlva elment.
Mikor ezt elmeséltem a családomnak teljesen ki voltak akadva, hogy mennyire igaza van, és minek nekem a második diploma, szüljek inkább..
Hatalmasat csalódtam mind az ex vőlegényemben, mind pedig a családomban.... Szerintetek tényleg én vagyok a hülye és szülnöm kellett volna annak ellenére, hogy még nem akarok gyereket, és teljesen nyilvánvalóan a gyermekvállalás összes nyűgje és gondja az én nyakamba szakadt volna, mert a kedves édesapa nem lett volna hajlandó foglalkozni vele??
Eszedbe ne jusson ott hagyni az egyetemet!!!
Aki ilyent kér, az eleve nem érdemli meg!
Egy másodpercig se gondolkozz ezen a kérdésen.
Ordibált veled és a saját lakásodból akart kidobni? LOL :)
Szabadulj meg ettől a pasitól, amíg nem késő, és nem akarja az egész életedet uralni.
Nem vagy kifutva semmiből, maximum ebből a kapcsolatból :) Én 34 vagyok, jóval idősebb nálad, még nincs gyerekem, de nem érzem magam öregnek. Ha lesz lesz ha nem nem.
Pontosan az ilyen fazonok szokták birtokolni a nőt, aztán ha már elege lesz a kapcsolatból szó nélkül lelép, te meg nem tudsz elhelyezkedni normálisan, mert mindent feláldoztál ezért a pasiért. Ha úgy érzed, hogy tanulni akarsz, és még dolgozni gyerek előtt, szived joga. Neki meg szíve joga másik nőt választani, aki úgy ugrál ahogy fütyül. Mondjuk nem sok köszönet lesz benne a nőnek idővel. Százával rohangálnak olyan nők akik gazdag pasit keresnek hogy eltartsa őket. miért nem olyannal kezd?
Félreértés ne essék, én nem vagyok nagy karrierista párti, de azt jogosnak tartom, hogy annyit tegyél meg hogy később, akármi lesz a magad lábán tudj megállni. Ez elengedhetetlen, mert akkor nem leszel kiszolgáltatva senkinek és nem kényszerülsz benne maradni egy esetleges rossz házasságban.
Egyébként ez elég jól előre vetíti mire számíthatsz egye-egy jövőbeni vita alkalmával.
bár én nem vagyok annak a híve h 30as éveink végén szüljünk DE
soha senkit nem ítéltem el aki előbb karriert akar. ÉS ha vki így érzi, annak még nem is jött el az ideje h anyává váljon és ezért tök felesleges szidni meg ócsárolni, mert amíg az ember magában nem érzi h anya akar lenni, hiába lesz külső nyomásra az, nem fogja boldoggá tenni és jól csinálni. Ezért nem értem milyen jogon szól bele bárki is abba, h az ember lánya mikor szül gyereket(a családod részéről nem értem). Azt el tudom fogadni h az exed bekattant h kifut az időből és csalódott de az se jogos amit ő csinál rád viszont büszke vagyok akármilyen szar is neked most, kiálltál magadért.
egyszer boldog anyukája leszel egy picinek, mikor azt érzed eljött az ideje, ne hagyd magad zsarolni!
Hadd kérdezzem meg, miért foglalkoztál te 27 évesen egy 37 éves emberrel? Persze hogy Ő szeretett volna, hisz közeledik a 40-hez
Igazából mindketten buták voltatok, értelmes felnőtt tanult ember létére, mert Te a karrieredet többre tartod, Ő meg már sínen volt és semmilyen hátráltató tényező nem került előtérbe, csak Te tartottad fel
Úgysem fogsz jó karriert befutni, 35éves korod előtt, mert nem olyan világ van
Bőven elég lenne neked egy fiú akivel találkoztok néha, de nem az hogy megesküdni..
Az én 24évemmel megfelelnék én is neked, és nem lenne generációs különbség közöttünk
24/F
Igazad van,hogy nem adod fel az álmaidat.
De!Ha figyelembe vesszük, hogy a párod egy tizessel idősebb nálad,azaz 37,már érthető ,hogy vágyik a gyerekre.
Igaz ,mi már 44-45 évesek vagyunk, és fiatalon házasodtunk,de 37 évesen már nagy ,kamasz gyerekeink voltak.
Ismerek olyan párt, ahol 27-28 évesek, 3 gyerekük van,a legnagyobb már 10 éves,a legkisebb 1 hónapos.
Mind a kettőtöknek igaza van,és lehet hogy másik párt kellene választanotok.
Tényleg sok nő van aki szívesen szülne egy biztos egzisztenciával rendelkező ,érett férfinak...
Viszont neked is csak egy életed van....
Alapvetően ne add fel az álmod, főleg ne ilyen körülmények között.
Mégis azt gondolom, mivel vannak orvosira illetve jogra járó ismerőseim, hogy működhet a kisbaba és a suli együtt-ha vége felé jársz mondjuk az egyetemnek.
26 éves vagyok kicsit más irányba terelődött az életem, mint a tied-"becsúszott" nálunk a baba és nagyon távol állt tőlem az anyaság gondolata de mára örülök,hogy fiatal anyuka leszek.....(Viszonylag)
:)
DE az álmaidat ne add fel főleg ne olyan pasiért aki ilyeneket vág a fejedhez...bár valamilyen szinten őt is meg kell értened hiszen már 37 éves szerintem a pasiknál is van azért biológiai óra:)
Köszönöm a válaszokat, és főleg, hogy mindenki ilyen kedvesen és normális hangnemben válaszolt.
Egy kérdésre válaszolva, azért választottam egy 37 éves párt, mert én nem szeretem a kis korkülönbséget a kapcsolatokban. Természetesen megértem, hogy szeretne már gyereket, 37 évesen én is szeretnék majd anya lenni, de tudta jól, hogy én még jó pár évig a tanulmányaimra koncentrálnék, nem is igazán a pénz miatt, hiszen az már a mostani munkámból is van, hanem azért, mert tudom, hogy orvos szeretnék lenni, és egy adott betegség gyógymódját kutatni, és nagyon-nagyon vágyom már rá, hogy ezt tehessem. A mostani állásommal is vígan megélnék, de nem tesz boldoggá, hogy ezt csinálom, csak kell, hiszen valamiből kell fizetni a lakást, autót, na meg a tandíjat, könyveket.. Tényleg nem azzal van a bajom, hogy ő úgy érzi gyereket szeretne, és fel is ajánlottam, hogy persze, amennyiben ő is marad vele itthon és később ő marad vele otthon, ha beteg, megtehetné.. De nem, neki "derogál", én persze örüljek neki. Ez bánt igazán, nem is az, hogy elhagyna, mert még nem akarok gyereket. Az a viselkedés és stílus, amivel hozzám beszélt. Na meg a családom, akik engem hibáztatnak, mert nem akarok ilyen embernek gyereket szülni..
Nehogy feladd a tanulást!!! Ha nem lesz végzettséged és jó állásod, ilyen alakoktól fogsz majd függeni.
És ez az ember vezető beosztásban dolgozik! Képzelem, mit gondolhat a női munkatársairól (már ha vannak, mert ugye a nő szüljön, megmondták a parlamentben is.). Ezek után állítsa valaki, hogy a nők egyenrangúak a munka terén! Mert a jelenség sajnos nem egyedi. Még rengeteg férfi gondolkozik így, és sokan közülük szintén vezető beosztásúak. Sajnos az sem ritka , hogy ilyenkor a család a férfi mellé áll. Nő legyen a talpán,. aki ezek után nem hódol be a többség akaratának. Remélem, te nem fogsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!