Ha betegek vagytok, mennyire ápol a párotok?

Szerencsés az a nő aki olyan párt talál magának aki odafigyel rá. Szerencsére az én párom is ilyen, behozza a teát amit direkt megfőz, néha kérdés nélkül enni is csinált és rossz volt visszautasítani,mert nem volt étvágyam, de azóta megkérdezi,hogy kell e. De ez kölcsönös hisz én is megteszem ugyanezt ha ő beteg .

Szerintem a te párod olyan típus akinek szólni kell és akkor szívesen segít, csak magától nem tudja ,hogy neked épp mire van szükséged.

Én pedig nem is tudnám elviselni, ha betegen körülugrálna magától. Elég rossz beteg vagyok, nyűgös vagyok olyankor. Ha szeretnék valamit, megkérem rá, hogy csinálja meg és ennyi.

És igen, megfázással, lázzal tessék néha felkelni, mert tüdőgyulladást kapsz az állandó fekvéstől, szellőztetni is kell, addig pl. kimehetsz a konyhába.

Erről, illetve a párod viselkedéséről az jut eszembe, hogy valahol ismerős nekem is, mert hasonló helyzetben hajlamos vagyok túlaggódni a dolgot, vagy épp ellenkezőleg: elbagatellizálni. Nehezen találom a mértéket. Talán ő is ilyen. (Pocsék anya leszek, ha nem javítok ezen, tudom.)

A barátom ellenben valami tündér. Még nem fordult elő, hogy nagyon beteg legyek, mióta együtt élünk. Csak egyszer tört rám éjjel a semmiből valami iszonyatos fejgörcs és ő szinte az egész éjszakát ébren vagy félálomban töltötte, hogy a legkisebb rezdülésemre is figyelni tudjon. Annyira aggódott értem. Már rákészült, hogy ha reggelig nem múlik, elvisz orvoshoz, de addigra megszűnt a fájdalom, mintha elvágták volna.

Mindenesetre nagyon meghatott a gondoskodása és az aggodalma, amúgy is nagyon apáskodó típus. De nem mindenki ilyen. Ha valami kell, szólj a párodnak, ha csak annyi, hogy odaüljön melléd, akkor azt, ha étel, akkor azt. És mondd, mit kívánsz, mert a szervezet tudja, mi kell neki, a barátod viszont nem biztos.

Egyébként ha már van étvágyad, az jó jel. Jobbulást kívánok neked! :)

Az én párom mindig ápol ha beteg vagyok...mikor kiműtötték a bölcsességfogamat még a zöldséget is felvágta, ott ült velem egész nap egy héten keresztül és leste minden kívánságomat :)

nagyon cuki volt

Azt viszont nem szereti ha őt ajnározzák ha beteg..neki nincs semmi baja, akkor se ha lázas..azt hiszem ez a másik véglet :)

Az én párom is ilyen figyelmetlen, ha beteg vagyok, bár szerencsére ritkán vagyok az. Max akkor jut eszébe, hogy éhes lehetek, amikor az ő hasa is korogni kezd és neki indul hogy eszik valamit. Ilyenkor tőlem is megkérdezi, hogy dobjon e össze nekem is valamit. :)

Idomultam hozzá annyira, hogy elfogadtam, hogy kicsit ilyen nem törődöm típus és ha szükségem van valamire, akkor kinyitom a számat és megkérem, hogy hozzon egy teát vagy valami. Ő nem veszi ugráltatásnak, egyszerűen ő olyan, hogy mindenre kérni kell. Én pedig nem veszem zokon, hogy amúgy éheztetne hetekig, ha rajta múlna a dolog. :)

14:11

Mit dolgozol?