Ha betegek vagytok, mennyire ápol a párotok?

Egy fontos momentumot kihagytál: Mondtad neki, megkérted rá, hogy hozzon be valamit enni?

A férfiaknál sokszor nem működik ez az "illik észrevenni" dolog. Bennük kevésbé van meg a gondoskodás általában, legalábbis nem ilyen téren nyilvánul meg. Ha csinált neked teát, akkor biztos nem duzzogna, ha szépen megkérnéd, hogy hozzon be neked valami ennivalót.

Ne várjuk már el a gondolatolvasást a másiktól. Igenis észrevette, hogy beteg vagy, de ha nem mondod neki, hogy éhes is vagy, akkor max a gyomrod korgásából következtethet rá. Így viszont csak emészted magad, hogy "úú, de érzéketlen, biztos nem is szeret", miközben ő nem is tudja, hogy mit szeretnél tőle, egyáltalán vársz tőle valamit.

Egy kapcsolatban nincs illik-nem illik. Egy kapcsoaltban beszélni kell az igényeinkről. Ha neked egy szenyára lenne szükséged, de sürgősgyorsan, akkor igazán mondhatnád neki. Néma gyereknek...

"Csak annyira szerettem volna, ha magától észreveszi"

Igazából ez egy ilyen női betegség. Olyasmit várunk, amiről tudjuk, hogy a párunknak magától nem fog eszébe jutni, és igen, tudjuk, hogy elég lenne egy félmondat, de mégse kérjük meg. Mazochizmus + valami belső késztetés arra, hogy a párunkban hibát találjunk, holott valószínűleg mi sem tudnánk kitalálni magunktól, hogy mit szeretne a másik. Igen, rákérdezhetett volna, de az ember elsősorban a saját gondolataival van elfoglalva, és ez nem önzőség, sajna természetes. Vannak ilyen apróságok, amiket képesek vagyunk nagyon felfújni és feszültséget generálni ahelyett, hogy elejét vennénk a sértődésnek. Ne tedd, nem szabad, rombolja a kapcsolatot, és a szerelem érzését. Kérd meg, biztosan megteszi.

Mondjuk nekem nem kell szólnom.

tegnap nagyobb mennyiségű vért vettek tőlem hazajöttem és mivel eléggé megviselt csak feküdtem.délután mikor hazaért csak annyit kérdezett hogy ugye nem ettél? De már nála volt a levesem amit a cégtől hozott direkt nekem....

Ha nem veszi észre szólj neki de szerintem észre kellene venni...

*ő meg ezt nem veszi észre. Ez normális?

Az, hogy nem gondolatolvasó? Az teljesen normális.

Az, hogy nem szólsz neki, hogy hozzon már egy szendvicset, az nem normális.

Meg az se, ha kértél kaját én nem csinált.

Én is nő vagyok. A pasik másként működnek, például amin te megbántódsz ők észre sem veszik, de nem azért mert nem törődnek a lelkivilágoddal, vagy nem szeretnek, csak mert nem gondolják hogy az bántó, sértő volt.

Ugyanez áll erre a gondoskodás dologra is. Az is lehet, hogy azt gondolja egyrészt hogy ha megkérdezi ennél-e azt válaszolnád, azért ki tudok ám menni, nem haltam meg....

Másrészt meg tényleg, szólj neki, hogy melegíts légyszi egy tányér levest, vagy kenj egy vajaskenyeret stb.

Én mondani szoktam ha beteg vagyok és amit tud megtesz, bár főzni nem tud, de akkor max elugrik a plázába és hoz valami kínait vagy hamburgert, akármit. :)

Amúgy meg ha annyira rosszul vagyok mint írod, nem nagyon lenne kedvem pötyögni a gépen, mégha laptop is, folyton bealudnék, max zsibbadnék a tévé előtt, meg se kelljen mozdulnom.

A lényeg: Mond neki, éhes vagyok, hoznál be valamit nekem ha szépen megkérlek? Biztos nem azt válaszolja hogy ott a hűtő, szolgáld ki magad vagy főzz magadnak valamit! :)