Gondoskodik rólatok a férjetek, párotok, ha betegek vagytok?

Nekem az első 1-2 nap nagyon rendes, amit kérek megcsinálja, aztán elfárad... :)

Én mondjuk nem ugrálok körülötte egész nap ha beteg, teát amúgy is főzök, ebégy egyébként is kell, aztán megmondom neki merre találja a gyógyszereket, inhalál egyedül stb.

Még nem a férjem, de igen, gondoskodik.

Szerencsére nem vagyok túl gyakran beteg, de olyankor a gyógyszertárba szaladgál, főz, takarit. HA kell, egész éjjel fent marad mellettem + ilyenkor mindig kapok vmi "ajándékot", hogy ne szomorkodjak (a kedvenc csokim, egy csokrot, gyümölcs kosarat, a kedvenc magazinjaimat)

Igen. szerencsére nagyon ritkán dönt ágynak valami kórság, az is inkább egy erős nátha 1 napra, de akkor mindig hoz nekem vitamint, gyümölcsöt és rám van parancsolva, hogy feküdjek :). Meg a lázmérőt is ő hozza, mert én nem veszem észre ha lázas vagyok, így nem is mérem.

Fordítva is igaz ez, de őt nem lehet ágyban tartani, mert ha már éppen nem készül elhalálozni fel is kel, mert "unatkozik".

Amúgy is gondoskodik. Pl. reggelente ő korábban kel, és mire felkelek sokszor már bevásárolt, elmosogatta az előző napit, és kapok reggelit meg mindent. Nagyon ritkán kell úgy kiszállnom az ágyból, hogy ne kaptam volna reggelit, ha itthon van. De ahogy észreveszi, hogy felkeltem, már rögtön ugrik és hoz inni valamit. :) Ha beteg vagyok, akkor egész nap körülugrál.

De pl. anyukámnak nincs ekkora szerencséje apukámmal. Mikor el volt törve a lába, és otthon volt, akkor délután, mikor apa hazament lecseszte anyámat, hogy mi az, hogy nem főzött, meg nem csinált semmit, ha meg főzött, mi az, hogy nem mosogatott el stb. Közben meg, ha kicsit mászkált, akkor egyből úgy dagadt szegénynek a lába a gipszben. Én nem is értem az ilyet. Persze fordított esetben úgy nézett volna ki a dolog, hogy apám egész nap kiterülve épp csak ágytálazni nem kéne. Nem is értem az ilyet. Ráadásul anyukám nem is hagyja magát csendben, de valamiért apám mégis képes 0 érzelmi intelligenciát mutatni sokszor.