Gondoskodik rólatok a férjetek, párotok, ha betegek vagytok?

utolsó.a kérdező feltehetőleg erdélyi,báris úgy tudom ott itt mondják.

Kiszolgál de nekem a legnagyobb segitség az ha békén hagynak,mondjuk neki is.Igy nálunk egyszerű a másikat kezelni,csak hagyjuk békén.

Egyébként én sem értettem ezt a szökős dolgot.Na mind1.

Mi mindig ápolgatjuk a másikat.Ez kölcsönös. Pl mikor legutóbb lázas voltam, akkor hidegvizes borogatás, gyógyszer lázmérés, hűtőfürdő, mindent csinált. Figyelt rám hogy igyak eleget( mert annyira be volt gyulladva a torkom hogy nem nagyon bírtam nyelni). stb... Nálunk ilyenkor nem csinál senki semmit.Szóval kit érdekel hogy 2 napig nincs feltakarítva. Aki beteg az pihen, a másik meg a legszükségesebbet elvégzi.

Igen, gondoskodik. Ha itthon van. Nagyon sokat dolgozik, 12 órákat, fizikai munka. van egy gyermekünk is így én általában mindent lábon hordok ki.

De én egyébként is olyan vagyok, hogy ha lefekszem pihenni akkor sokkal betegebbnek érzem magam így inkább csinálom a dolgom, annyi, hogy dolgozni nem megyek amennyiben fertőző bajom van. Ha nem akkor dolgozok is.

Ha kicsit vagyok beteg (nátha), akkor nem igénylek ellátást. Egy bögre tea jól esik, de max ennyi.

Ha komolyabban vagyok rosszul, akkor más a helyzet. Amint belázasodom, átfordulok antiszociális agresszívba, így nehezen tűrök meg bárkit magam mellett. A férjemnek ezt elmondtam, tudjon róla.

Egyszer vesegyulladásom lett, 41 fokos láz. A kórházból saját felelősségre hazajöttem, mert be akartak fektetni. Mivel lázas voltam, nagyon rossz passzban voltam, szokás szerint agresszív. A férjemnek mondtam, hogy legyen olyan drága, hozzon egy karton gyümölcslevet, mert sokat kell innom, de enni nincs kedvem/étvágyam. Meghozta, lepakolta az ágy mellé, illetve naponta kétszer belém diktálta az antibiotikumot.

Ha 12 óránál többet aludtam (gyakorlatilag egész nap aludtam, szerintem eszméletvesztések is lehettek, mert amúgy max 7 óra az alvásigényem), akkor felébresztett, rám tukmálta a lázmérőt.

Illetve naponta bevitt laborvizsgálatra és szótlanul tűrt, hogy 30 fokban teljes gőzzel járattam a fűtést a kocsiban, miközben pulóverben ültem (láz miatt nagyon fáztam).

Amikor 41 fok lett és nem ment le gyógyszerrel, akkor mondta, hogy nem érdekel mekkora veszekedés lesz belőle, de ha kell, fizikai kényszerrel fog belerakni egy kád hideg vízbe. Némi vita után belementem, ő rezignáltan hagyta, hogy a jéghideg vízből káromkodjak, mert nem igazán esett jól. De a lázamat levitte.

5 nap alatt jöttem rendbe (lázmentesség, a labor szerint két hónap után volt minden oké), akkor visszamenőleg elnézést kértem, de mondta, hogy nem vette fel, a láznak tudta be.

Fél éve meg egy műtétem volt, akkor tényleg rá voltam szorulva, mert átmenetileg mozgássérült lettem. Ha pisilni kellett, akkor ülő helyzetbe felnyomott, onnan már ment egyedül. Mivel a karjaim három hétig használhatatlan fadarabok voltak, takarított, főzött, kupakot csavart, redőnyt húzott fel-le, kaját vágott fel (nem tudtam erőt kifejteni, sőt nem is volt engedélyezve). Mondjuk a nap nagyrészében aludtam az antibiotikum meg az altatószer utóhatásai miatt, úgyhogy tényleg csak akkor zargattam, ha szomjas voltam, vagy WC-re kellett mennem és fel kellett kanalazni az ágyból. Ő meg a gyógyszerbevételt figyelte, mert hajlamos vagyok elfelejteni.

Ő egyébként teljesen "normálisan beteg". Ha fáj valami, akkor tényszerűen megjegyzi, hogy most fáj. Ha rosszul van, közli, de nem kezd el haldokolni. Orvosokhoz is rendesen jár, ha indokolt.

Olyankor én veszek át mindent, illetve teamániás,úgyhogy ipari mennyiségben főzöm a teát. No meg én sem veszem fel, ha ilyenkor bunkó, ő se viseli jól a lázat.

Külföldön egyszer összeszedett valami emésztőrendszeri vírust. Akkor kissé megijedtem, mert fájdalomra ritkán hallottam panaszkodni eddig, lázas se nagyon szokott lenni. Akkor 39 fok és összegörnyedve, félig sírva mondta, hogy olyan érzés, mintha kutyák rágnák belülről. Szerencsére egy baráti családnál voltunk, ők segítettek orvost keríteni, az anyuka meg ápolónő volt, így pontosan tudta, milyen diéta kell. Náluk ritkább ez a megbetegedés, de másik kontinensről érkezők rendszeresen elkapják, mert nem találkoztak még ezzel a vírussal.

Nekem aktuális a kérdés. Két éves kapcsolatunk alatt számtalanszor voltam beteg. Mindig ápolt, és halálosan aggódott értem.

Több mint fél éve küzdöm egy betegséggel, aminek nem tudják az okát, mindig minden vizsgálatra elkísér, legyen az vérvétel, röntgen. Volt, hogy napokon át feküdtem, mindent megcsinált erején felül is, csak hogy nekem ne kelljen. Én már tudom, minden körülmények közt számíthatok rá. Ő még hála Istennek, náthán kívül nem volt beteg.

23N

Ritkán vagyok beteg,de ha beteg is,az átmegy 2 nap alatt rajtam.Főz nekem teát,boltba elszalad gyümölcsért vagy mentolos cukorkáért..

De mikor még nem laktunk együtt,ismerkedtünk,akkor én egyszer olyan mandulagyulladással feküdtem otthon,hogy szörnyű..hát Ő majdnem egész nap az ágyam mellett ült :)