Csak kifogásokat keres, vagy én vagyok nagyon ragaszkodó?

Utolsónál a pont. Várd meg, amíg kapsz munkát, dolgozol, és mondjuk nyáron előhozod ismét a kérdést. Ha akkor sem akarja, akkor valószínűleg nem alkalmas egy komoly kapcsolatra és csak halogatja.

Szerelmes ember bármilyen megoldást talál, hogy összeköltözzön a kedvesével.

#8

Februárban még csak befejezi az egyetemet. Csak Isten tudja mikor kap munkát ebben az országban. (Főleg, ha büfészakon végzett.)

Az albérlet azért is jó, mert sokkal könnyebb tőle szabadulni, mint egy közös lakástól, ha kiderül, hogy képtelenek vagytok együtt élni. Ne legyen így, de ha mégis, nagyon gáz lakáshitellel meg tulajdoni hányadokkal a nyakatokon szakítani.

Viszont tényleg illene megvárni, amíg mindketten kerestek, illetve összeköltözés előtt megbeszélni, közös-e a kassza, van-e a másiknak beleszólása, mire költi az ember a "maradékot". Írod, hogy nem értesz egyet a felesleges kiadásaival - ez olyan dolog, amit ha nem is most, de idővel muszáj lesz tisztázni. Tudod, azt mondják, három dolgon bukhat meg egy kapcsolat, és ebből az egyik a pénz (a másik kettő a gyerek és a szex).

Háát...

Mi annyi előnnyel indultunk, h kertes házunk van, s a hozzá tartozó sufniból egészen korrekt kis minigarzont lehetett csinálni. De a rezsi, a mérőórák közösek Anyuékkal. Tehát valahol mi is a szüleimnél lakunk. Az én 100eFt körüli nővéri fizum eleve Anyu bankszámlájára megy, a rezsibe, a párom 70eFt-os rokkantnyugdíjából kifizetjük a kábeltvt, netet, a maradékból élünk, etetjük a két kutyát és a cicákat. Nem mondom, hogy könnyű, mert nem az! De megéri, mert együtt lehetünk, együtt élhetünk. És nálunk sincs énpénzem-tepénzed, közös a kassza, megbeszéljük a költéseket...