Csak kifogásokat keres, vagy én vagyok nagyon ragaszkodó?

Kedves 8-as!Lesz-re csak légvárat lehet építeni.

4.voltam.

Ui:Semmi rosszat nem írtam,csak a saját tapasztalataimat.Mióta lakásunk van,nem sokat szórakozunk,nyaralunk.Elviszi a hitel,a rezsi,meg a megélhetés.Ez a mai magyar valóság.

A bérelt lakás egyáltalán nem "ciki", sőt, van, aki egy életen át bérli a lakását, hiszen így mindig a megfelelő lakásban lakhat, attól függ, milyen az élethelyzete.

Pénzügyileg is sokkal jobb, mint hitelt felvenni, de ennek utána is tudtok számolni.

Szerintem, ha már mindketten dolgoztok, béreljetek ki közösen egy kisebb lakást, és kezdjétek el az igazi önálló, közös életeteket.

Nagyon nehéz kérdés ez, de lakva ismerszik meg az ember, szerintem ez nagyon is igaz. Viszont ahhoz meg pénz kell, vagy egy albérlet, ami ugyan pénzkidobás, de mégsem annyira, mintha fél, vagy egy év múlva már szét is mennétek és fizethetnétek vissza a lakáshitelt kamatostól.

Egy próbát szerintem megér.

Érdekes módon csak Magyarországon ciki albérletben élni. Na de miért? Külföldön egyáltalán nem "divat" saját lakást venni... Csak otthon tulajdonítanak ennek akkora ügyet.

Én Németországban élek már 17 éve. Albérletben, mint itt az emberek nagyrésze..

Jah, és amíg valaki nyögi élete végéig a hitelt, addig az a lakás se a sajátja amiben él!!! Majd ha kinyögte az utolsó törlesztőt is, na onnantól kezdve már az övé lesz, de addig nem!

Mi úgy költöztünk össze hogy csak a páromnak volt fizetése, én új voltam a városban, otthagytam a munkahelyemet hogy össze tudjunk költözni.

De az volt az első dolgom, hogy állást kerestem, így is kellett hozzá két hónap hogy elhelyezkedjek.

Hiába keresett 350ezer forintot havonta a párom, lesült a pofámról a bőr, hogy nekem nincs keresetem.

És nem lehet arra számítani, hogy majd akkor ő sokat keres. Fél év múlva jött a válság, és megfeleződött a fizetése. Szorultunk volna ha én nem dolgozom.

Te se számíts arra hogy majd kétszázból eltart. Miért is tartana el?

Egy kapcsolatban minden közös. A kiadások is.

Végezd el az iskolát, keress munkát. Ne finnyáskodj majd, vállalj el bármit, közben tudsz tovább keresgélni az ideális állás után.

Így majd párod is látja hogy komolyan gondolod a közös életet, és hogy megteremted rá a részed.

Az albérlet nem ciki, mi is albérletben élünk. Jó szerződést kell kötni és akkor nincs para, nem kerültök utcára. Rögzíteni kell a "felmondási időt" albérleti szerződés esetében is.

De ha úgy biztonságosabb lenne, összeköltözhettek szülőknél is úgy, hogy megegyeztek egy fix. összegben amit leadtok a szülőknek.

Előző párommal így éltünk és nekünk bevált. Gondoltuk, minek költözzünk albérletbe, ha úgyis helyben vannak a szülők és négy szoba van, amiből 3 üres. :)

Beszéld meg vele, hogy ha munkát találsz, szeretnéd megoldani a közös lakás kérdést.

Albérletben vagy szülőknél (költségeiteket térítitek ugyebár), de szeretnél együtt lakni vele.

szerintem az albérletbe költözésnél sokkal cikibb, ha egy felnőtt férfi úgy gondolkodik, h belátható időn belül nem válik le a szüleiről. az albérlet nyilván pénzkidobás egy részről (bár, hozzáteszem ma már vhol jóval felelősségteljesebb, mint a 20 évre felvett lakáshitel) másrészről viszont minden normális emberben él a ágy, h felnőttként önálló életet kezdjen. az, h a párod egész addig a gyerekszobájában akar élni, amíg onnan sajátba nem tud költözni, a mai viszonyok között nm sok kilátással kecsegtet és éretlen személyiségre vall. minden egészséges lelkületű ember vágyik az önálló éltre és arra, h együtt éljen a barátnőjével. ha már lesz kereseted és a barátod ennek ellenére sem szakad el a szülői háztól és költözik külön veled egy albérletbe, aminek terheit közösen vállaljátok, akkor ez nem más, mint kifogás. de azt addig nem tudhatod biztosra, akkor derül ki, mikor eljuttok erre a pontra. akkor kérdezd meg még egyszer és ha ő még mindig anyunál és apunál élne szívesebben, akkor nagy a baj :-(

amúgy igen, külföldön 30-as éveik közepén járó, jó beosztással, munkával rendelkező emberek is élnek albérletben, sokszor csak szobát (!) bérelnek és lakótársaik vannak, akiket újsághirdetés útján ismernek meg. Éltem Sydneyben, többmilliós nagyváros, általánosan bevett dolog volt. én is szobát béreltem és nem a hozzám hasonló külföldiek voltak a lakótársaim, hanem helyiek, egzisztenciával. ott pl ez nem volt ciki, sőt, ez volt az általános

Igaza van abban, hogy nem kell a szülőkön élősködni. Ez azt is jelenti, hogy nem kell megvárni a közös ingatlant, amire egyébként szülői segítség nélkül a következő 20-50 évben esélyetek nincs. Sajnos havi 200 ezerből nem lehet összespórolni rá a pénzt, ez tény. Max. hitellel, de annak meg manapság láthatod, mi a vége...

Úgyhogy lelövöm a poént: a megoldás az albérlet. Nem az albérlet a ciki, hanem foggal-körömmel ragaszkodni anyuci szoknyájához.

De abban is igaza van, hogy amíg nincs munkád, nincs fizetésed, ez nem jöhet szóba.

A helyedben megvárnám, míg lesz munkám, letelik a próbaidő, aztán visszatérnék a kérdésre. Ha akkor sem akarja, sajnos az egy "nem" a közös jövőre.

De jobb, ha ez most derül ki, mintha 10 év múlva, amikor már erősen gondolkozni kell a gyerekvállaláson is (ha addig nincs gyereked).