Komoly kapcsolatban élők! Ti soha nem vagyok féltékenyek a párotokra?

Én sajnos piszok féltékeny vagyok...

Nem volt ez mindig így. A párom tehet róla hogy megcsappant a bizalmam irányába, ...és olyan féltékeny hisztéria vagyok időnként, ami engem is meglep és amit én is utálok magamban. :(

Én is tudom hogy nem vagyok normális, és sok esetben felesleges a hiszti...saját magamnak okozok elsősorban csalódást, mikor ilyen vagyok...Mert nem szeretek ilyen lenni! Utálom hogy ilyen vagyok! Nagyon rossz és nehéz dolog ez.

Ha már más nőre néz -hosszabban- akkor kikészülök.

Bármin képes vagyok kiakadni, bármilyen más -általában csinos- lánnyal kapcsolatos dolog rosszul esik. (nézi, köszön neki, beszél vele, ismeri, csoporttársa, még a női rokonaira is féltékeny vagyok!!)

Mi 5 éve vagyunk együtt. Hullámvölgyek, veszekedések, békülések... itt minden volt.

Sokat beszélünk erről a beteges féltékenységemről és próbáljuk helyre hozni azt, amit ő -nem tudatosan- elrontott, tehát amiért én átváltoztam ilyen sárkánnyá és nem bízom benne. Szerencsére nagyon megértő velem. Nagyon szeret és nem csalt meg soha. Tudom hogy nem csalt meg, tudom hogy szeret (még!) de nem tudom elfelejteni a múlt sérelmeit. Sokszor felvettem már a szakítást, mondtam hogy nem hiszem hogy működni fog a dolog, mert én már nem tudok benne megbízni úgy mint a kapcsolat elején. Mondtam, hogy utálom azt az embert, amivé ő tett engem. Új lappal akarok kezdeni valaki más mellett, mert kettőnknek lehet hogy befellegzett. Azt is mondtam neki hogy "Neked se jó hogy én folyton veszekszem, kiabálok, nekem se jó hogy nem tudok megbízni a páromban. Mindketten boldogtalanok vagyunk/leszünk.) Ő nagyon szeretett és nem akart szakítani. Én is szerettem. Még mindig együtt vagyunk...

Érzem hogy jó irányba javulok és már kevésbé vagyok elviselhetetlen. Sokat segít hogy ne legyek féltékeny. Tudatosan odafigyel hogy mit, hogyan csinál és sokkal kevesebbet veszekszünk azóta. Remélem egyszer én sem leszek féltékeny, vagy legalábbis csak "egészséges" mértékben. (Az is felmerült már, hogy pszichológus segítségét fogjuk kérni.)

23/N

35-ös! szinte ugyanabban az helyzetben vagy mint én!

Üdv, a 36-os:)

36-os! Üdv a klubban! :)

Viccet félre téve, valóban nehéz dolog ezt mindkét félnek. Mindig azt szoktam mondani neki, "bárcsak ne történtek volna meg azok a múltban, bárcsak ne csináltad volna azt, mert akkor most nem lenne semmi baj, én nem lennék ilyen és normális kapcsolatban élhetnénk."

Tehát alapjáraton én sem vagyok féltékeny, de sajnos okot adtak rá, nem is egyszer, sokszor, és ebben az esetben nincs megállás... el kap a gépszíj. És aggódsz, nyomozol, keresed a "megcsalás" jeleit... beleképzelsz mindent egy ártatlan helyzetbe, bolhából elefántot csinálsz... Borzasztó! És a nagy vita után, tudod, ott legbelül érzed, hogy nem is volt igazad... CSAK HÁT A MÚLT....

Nem kívánom ezt senkinek.

nekem akár okom is lehetne a féltékenységre,és neki is..Évekkel ezelőtt mindketten félreléptünk kapcsolatunk más-más időszakában,más-más okból,de mindenképpen hullámvölgyben,megbeszéltük,és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz az esetek után...De nem vagyok az,ilyenekért nem,amiket leírtok(megnéz más nőt/naés?nekem is megmutatja/,beszélget más nőkkel,munkájából kifolyólag megismer más nőket is..)

Ez szerintem nem az egészséges,hanem a beteges féltékenység..

Ha valaki rámozdul,akkor természetesen féltékeny vagyok,de nem jelenetet rendezek,csak finoman megmutatom a hölgynek,h nem szabad préda(már ha a karika gyűrűből nem venné észre),kis simulással,csókkal vagy bármi ilyesmivel,szokott is nevetni a férjem,h nekem jót tesz a féltékenység,"begerjedek"tőle..és tényleg.:)Szerintem amúgy ez az amire azt mondom,h egészséges féltékenység,mert itt valós és nem pedig kitalált okokról beszélünk..

A vetkőzős,dörgölőzős lányok sem zavarnának,ez a munkájuk,semmit nem akarnak a férfiaktól,csak showt adnak nekik...ha meg a férfi akar tőlük,akkor rég nem csak velük csalná az asszonyt,hanem bárkivel,csak nincs lehetősége