A múltamban volt egy ember, akin még majdnem 30 évesen se tudok túllépni, annyira fáj. Mihez kezdjek?
19 voltam, mikor megismertem egy fiút egy koncerten. A legjobb embernek hittem, akkor éreztem először valaki iránt szerelmet. Széthullott családból, állandó veszekedésből menekültem a karjaiba, ő volt az oltalom, a vigasz, a bástya, aki elfeledtet mindent, ami körülöttem zajlik. Együtt fedeztük fel a világot, örök álmodozók voltunk. Egyre többet buliztunk, egyre több olyan barátunk lett, akik csak úgy éltek a nagyvilágba, nekünk meg ez akkoriban nagyon tetszett, kalandnak fogtuk fel. Voltak tivornyák, minden, ami ezeket kíséri, és bejött az életünkbe egy dolog, amitől én rettegtem, ő meg nem vetette meg. Nem hiszem, hogy le kéne írnom, mi az, ami tönkretesz embereket. Először 4 évig voltunk együtt, amikor beijedtem ettől, azt mondtam, hogy nekem ez sok, normális életet akarok. Aztán elszakadtunk egy félévre, de rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, utána még 2 év következett. A végét én mondtam ki, olyan fájdalmas dolgok történtek, amikről nem szívesen beszélek és nem vagyok képes leírni. Szinte gyűlöltem. Tönkrementem lelkileg, fizikailag, semmi pénzem nem volt, se család, se barátok. A lényeg, hogy öngyilkos akartam lenni, annyira szétesett az egész életem. 4 év telt el és még mindig fáj, bár már valamennyire összeszedtem magam, viszonylag normális az életem, de egyszerűen lelkileg nem tudok túllépni rajta. Nem tudok egy kapcsolatba belemenni, mert bennem van ez a fájdalom. Egyedül a barátkozás megy, de a végén eljutok odáig, hogy nem barátkozna velem, ha tudná, hogy éltem. Nem tudok továbblépni, mit csináljak?
29/N
válasza:ismerős....ugyanez a szitu:) egy biztos...semmi értelme annak a fájdalomnak, amit érzel...gondolj erre így..mi értelme van? előrébb visz? nem...csak rossz érzés....attól meg meg kell szabadulni...lehet, hogy csak nekem megy így, én is megszenvedtem mellette, hatalmas fájdalmakkal, aztán megelégeltem, hogy miatta érzem magam rosszul, és úgy döntöttem, hogy nem fog ő nekem fájni...persze nekem itt a völegényem, aki imád, akinél jobbat remélni se tudok, bizonyára ez is könnyít a helyzetemen...utálni őt sose fogom tudni, de szeretni se...én nem akartam olyan életet, mint ami neki volt/van...és ezért könnyü, mert én nyugodtan akarom leélni az életem, és nem utolsó sorban, boldogan...nem hagyom, hogy befolyásolja bármiféle érzelmemet...jó lenne, ha már nem szeretnéd...
24L
válasza:utolsó vagyok...írj privátot, ha gondolod, elég sok hasonlóság történt velünk úgy érzem....olyan fájdalmat még én sem éreztem, mint mellette, és eldöntöttem, hogy soha nem is fogok többet...annyit senki nem ér....ő meg pláne....hogy magam tegyem tönkre????nem...annál több vagyok!
24L
válasza:Azt hiszem, ez az az időszak, amikor a fájdalom az első jele a "gyógyulásnak". Örülj, hogy fáj, mert ez már haladá. Igen, kell a szakember, akinek nem első nap, de fokozatosan megnyilsz és ő segít majd. Az a csoda hogy felálltál, van munkád és viszonylag normális életed, ahogyan fogalmaztál. Úgy érzem, azért nem tudsz továbblépni, mert nem volt kivel lezárd és egyedül ez ne megy.
Nagyon sok erőt kívánok.
válasza:te egy dilis akarat és ideggyenke pitsa vagy, de ne aggódj van még rengeteg hozzád hasonló, eleve nem komplett teljesen egyik se aki pinát hord magán.
De ideje volna legalább úgy viselkedni mint egy épeszű felnőtt 29 évesen, és racionálisan a földön állni 2 lábbal.
válasza:Szerintem nem konkrétan azt a személyt siratod hanem a saját fiatalságodat,
nem akarsz szembe nézni vele hogy te hoztál rossz döntéseket az eddigi életedben és minden problémádat kivetited egy negativ személyre az életedből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!