Mi van, ha az ember nem alapít családot? Nehéz az egyedüllét?

Rossz egyedül egy idő után.

Jó, lehet mondani, hogy "élj, bulizz, szórakozz", de egy idő után kivel?

Mert a barátoknak is lesz előbb-utóbb családja, és nem veled fognak foglalkozni.

Egyedül szórakozni, mint egy birka, meg kinek jó?

Én azt mondom, hogy ne határozd el teljesen, hogy már pedig te egyedül maradsz, de ne is marjon belülről az, hogy kell valaki melléd.

Egyedül lehet élni, és sok ember egy-egy kapcsolat, házasság után azt mondja, hogy sokkal boldogabb egyedül az élete, mint amikor társa volt.

Az egyedüllét nem feltétlenül jelent magányosságot, de ezt sokan nem tudják elképzelni. Nekem pl. egyelőre legalábbis eszemben sincs családot alapítani, tök jól elvagyok egyedül is (nem magányosan!!): rengeteg barátom van, mindkét nemből, mindig más programok, más emberek, nem igazán akarom lekötni magam. És nem, nem a szexre értem a változatosságot, még mielőtt valaki félreértené!! Hanem arra, hogy egyik nap színház egy társasággal, másnap mozi egy másikkal... Tapasztalatom szerint, aki komolyabb kapcsolatban van, nem nagyon tudja, vagy akarja ezt megtenni.

Én nem nézem őket se le, sőt, biztos (remélem), hogy tök jól érzik magukat. De nekem meg így jó.

Nem olyan jó az egyedüllét, de teljesen jó a belátásod.

Nekem sincs barátnőm jelenleg, 1 hónapja szakítottunk mert már egy ideje megcsalt és ez ugye kiderült. Én is így vagyok vele hogy minek nekem barátnő, meg csak a baj lenne, meg úgysem működne, igaz nem vagyok egyedül, szüleimnél lakok, eljárok dolgozni, szórakozni, ugyanúgy élem az életem mint eddig. Nekem nagyon nehéz volt a szakítás főleg akkor amikor a barátnőm bevallotta hogy neki már van valakije és hozzá vonzódik igazán, én örültem hogy ennyivel letudtuk zárni a kapcsolatot, legalább nyíltan elmondta hogy mi a helyzet, ami teljesen korrekt én szerintem.

Ha társat akarsz magadnak, azt úgy is érezni fogod, hidd el egyszer elkap a szerelem, gondolj bele, elég rossz lesz ha teljesen egyedül maradsz majd minden nap az üres lakásban és így éled a nyugdíjas pillanataidat is, egyszer neked is lesz társad előbb utóbb, én is azt mondom most hogy házasság, család minek az, de pár év múlva lehet már gyerekem lesz, kitudja mit hoz a jövő.

"rengeteg barátom van, mindkét nemből, mindig más programok, más emberek, nem igazán akarom lekötni magam."

Ez megy is majd egy darabig, aztán látni fogod, hogy mindenki a társával, gyerekeivel foglalkozik, te meg szépen ki fogsz maradni az életükből.

Ez így van, csak huszonévesen buli, utána már nem.