"Kevesebbet ér" az az ember, akinek nincs gyereke?

Sokan így gondolják, szerintem igazságtalanul.

De az emberi természet már csak ilyen, sajnos.

Lehet, hogy nem pontosan fedi a válaszom a kérdésed. Szerintem az ember addig él, amíg gondolnak rá. A halál után ki gondol rád, ha nincsenek gyerekeid, unokáid, dédunokáid?

Ha eltemetnek, vagy szétszórnak, ki fogegy gyertyát gyújtani a lelkedért és közben szép emlékekkel gondolni rád, esetleg régi fényképeket nézegetve? Vagy nem is érdekes akkor már mindez?

Lehet, hogy neked már akkor nem lesz érdekes, de az utódaidnak fontos lehettél, ha sokat emlegetnek, és sokat gondolnak rád, mint például a kislányom mindig mondogatja, hogy emlékszel, ezt a Birizgapapa faragta nekem. Hogy szeretett bennünket! Emlékeztek?

Nem ér kevesebbet, ettől senkivel nem kéne kivételezni, vagy e miatt kevésbé szeretni.

Nekem mondjuk van gyerekem és úgy érzem nélküle értelmetlen lenne az élet, mert lehet hogy olykor nagyon nehéz szülőnek lenni, de rengeteg örömet, boldogságot hoz egy ember életébe és ettől válik valóban teljessé az élet.

De nagyon sok ember különböző okok miatt nem akar vagy hiába akar, nem jön neki össze, de ettől nem ér kevesebbet.

A gyerekesek szemében biztos, de ahogy az előző is írta, gyerekkel gyakorlatilag leírod magad a munkaerőpiacon, főleg ha nem áll készenlétben bébiszitter, nagyik, szomszéd.

Nem hinném, hogy kevesebbet ér, hanem inkább azt, hogy kimarad valami az életéből.