Miért ér kevesebbet az egyik ember munkája mint a másiké?

"egy kőműves 2000 Ft körül kér 1 m2 beton lehúzásáért de a segédmunkás szálit, kever, pakol."

Ha megrepedezik a beton vagy ledől a fal, akkor kit fogsz felelősségre vonni? A kőművest, vagy a segédmunkását, aki keverte az anyagot?

Nagyon sok és vitatott elv létezik az egyes munkák rangsorolására. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy minden munka fontos és nélkülözhetetlen, mert vagy életminőséget ront a hiánya, vagy más munkák elvégezhetőségének feltétele.

Szokás egy egyszerű elvet alkalmazni, de mindig össze kell vetni sok más szemponttal. Ez az elv a csereszabatosság. Ha te dolgozol valamit, én is, akkor cseréljünk munkát. Nyilván egyikünk se tudja azonnal a másikét elvégezni. De bizonyos tanulási idő után már igen. Ezeket az időket kell összehasonlítani.

Egy kőművessegéd, és egy tudományos kutató cseréjénél, a kutatónak meg kell tanulnia a segéd munkalépéseit, ez rossz esetben egy nap. Utána megfelelő kondícióba kell kerülnie, ez fél év. A segédnek el kell végeznie az iskolákat, tapasztalatot és gyakorlatot kell szereznie a tudományágban, aztán lesz hasonló eredményű. Ez általános iskola elvégzését feltételezve 10-12 év. Ekkora a különbség.

Másik elv a hasznosság és egyediség. A segéd - nagyon elfáradva - képes a téglát és a maltert használatkész állapotban a kőműves keze ügyébe állítani, de nem képes a házat a szükségletnek megfelelően megtervezni, az építkezést irányítani. A mérnök mindkettőre képes.

Harmadik szempont a mobilitás. A segéd, gépíró, szalagmunkás ... csak akkor tudja elvégezni a munkáját, ha a helyszínen van. A mérnök, kutató, feltaláló, irányító a munkájának több kevesebb részét az autóban, villamoson, otthon az ágyban fekve is el tudja végezni. Csak ez nem látszik rajta. Lehet, hogy látszólag a vízparton napozik, közben olyan dolgokon gondolkodik, amelyek eredménye felér 100 segéd egy évi munkájával. De lehet, hogy ezeket mind nem teszi.

Sokféle módszer van tehát a rangsorolásra, de óvatosan kell ezekkel bánni, és eközben mindig szem előtt kell tartani, hogy egyik se nélkülözhető. Mocsokban, zűrzavarban ritkán születnek zseniális gondolatok. Valakinek a mocskot és a zűrzavart is kordában kell tartani.

A tanulás egy nélkülözhetetlen eszköz a hasznosabb és eredményesebb munka elvégzésére, de nem ez van megfizetve benne, hanem az ennek hatására elvégezhető munka társadalmi hasznossága, csereszabatossága, mobilitása, a feladat kiadására fordított idő, az ellenőrzés szükségessége és mértéke, és még sok minden. Két egyforma minőségű munkát végző mérnök közül az fog többet keresni, aki képesebb közösségi munkára, maga találja ki a szükséges feladatot, kevesebbet kell ellenőrizni, ahogy mondani szokás "elébe megy a dolgoknak". De ez igaz akármelyik alkalmazottra is.

A piacgazdaságban mindenki annyit keres, amennyit a munkája ér. De ez az áruknál is így van, egy autó, egy lakás, egy festmény, egy koncertjegy annyit ér, amennyit a vásárló fizet érte.

Én inkább azt találom érdekesnek, hogy ugyan az a munka egyik helyen sokkal többet ér, mint máshol (például nem mindegy, hogy valaki Miskolcon vagy Münchenben takarító, felszolgáló). De ez is logikus, mivel ha valaki nagyon értékes munkát végez, akkor általában az őt kiszolgáló emberek munkájának az értéke is nő.

A hasznosságot kiegészíteném azzal, hogy a munka hasznos voltát az igény is erősen meghatározza. Ha egy munkára nincs igény, vagy gyengén fizetőképes a kereslet, akkor kevéssé lesz hasznos a munka, nem hoz "hasznot". Ilyen értelemben kevésbé értékes, hiszen kisebb az értéke a piacon.

A munkaerő is egyfajta termék, amit áruba bocsátunk, mikor dolgozni megyünk. Az értékét meghatározza az előállítási költsége (iskola, rutin, tapasztalat), de sokkal inkább a kereslet és a kínálat. (Szükség van-e arra a munkára, és hogy hányan tudják még elvégezni.)

Persze itt gazdasági értelemben vettem a munka értékét.

Mindenki munkája annyit ér amennyit kifizetnek érte.

Van aki egy munkán akarja megkeresni a havi betevőt .Bízik benne ,hogy havonta akad egy olyan aki kifizeti neki.Van aki dolgozik éjjel nappal a kevesebbért .De van munkája folyamatosan.

Nemrég kellett várakoznom egy cég folyosóján elég sokat egy ügyintéző után.

Láttam a sok kipihent unatkozó irodistát ahogy kedélyesen jönnek mennek, trécselgetnek ,úri módon, a felsőbbrendűség alig titkolt kifejezésével az arcunkon.

Az üvegfalon túl pedig odalátszottak az elfásult karikásszemű agyongyötört munkások és munkásnők ahogy a 11.órában gépies mozdulatokkal teszik a dolgukat a fáradtság utolsó stádiumában ,reménytelenül minimálbérért.

Régen dolgoztam jómagam is olyan gyárban ahol a 440 emberből 180an dolgoztak közvetlenül a termelésben.

Ennek a 180-nak a fizetése órához, normához volt kötve ám a többieknek(irodisták ,portások ,villanyszerelők, lakatosok ,raktárosok stb) a kb harmadával nagyobb fizu mindenképp járt és meg is kapták.

Az egyik ismerősöm egy nagy cég helyi kirendeltségét vitte a vállán szinte egyedül ,mint ügyvezető igazgató.Ő intézett mindent és felelt mindenért.A jól bevált felelősséggel dolgozó munkásaival nem volt baj, de voltak ott még olyanok is akik szerint nem bírta kiharcolni a szerintük megérdemelt fizetéseiket.Ezért megfúrták (irigységből) és pár hónap múltán kártyavárként dőlt össze az egész .Az utcán találta magát az egész bagázs, mert a központ megszüntette a részléget.

Egy átlagembernek hozzá tartozik az alapműveltségéhez ,hogy be tudja magát különösebb lelki traumák nélkül sorolni társadalmi szempontok és szakmai szempontok szerint.Kell tudnia azt hogy a képzettségének mennyi a valós értéke , a teljesítőképességének ,szorgalmának hol vannak a határai és hosszútávon mennyi az átlaga.Az adott munkakörében mennyi a saját felelőssége és mi történik ha valamit nem vagy rosszul teljesít.Az se hátrány ha nagyjából tudja mekkora az értéke az anyagoknak berendezéseknek és mekkora értéktöbblet keletkezik az ő borzasztóan ;) színvonalas munkája által.Ezt mennyi idő alatt tanulta meg és mennyien szaladgálnak még hasonló tudásokkal a környezetében potenciális konkurenciájaként.

Ha ezt mind összeadod és gyököt vonsz belőle megkapod a te értéked a munka mezején.

Az meg hogy ki mit kap és mennyiért az ő baja.Erre felesleges energiát pazarolnod. Meg különben is, ízléstelen vájkálódásnak számolódik.

Kivétel, amikor a te adóforintjaidból dőzsölnek a politikusok vagy közalkalmazottak ,aaaaarcátlanul.

Egyes vagyok, kihagytam a talán legfontosabbat: mindenki máshogy ítéli meg magát.

(amúgy szerintem jól összefoglaljátok egy kisregényben, amit kifejtettem egy mondatban:))

Az esti rúdtáncos értékét az növeli, hogy ezzel ő vállalja, hogy a társadalom megbélyegzi. Ha 60-80 nettót kapna, akkor valószínűleg nem vállalná senki, mert nem éri meg. Elmenne inkább valahová nyolc órában recepciósnak körmöt reszelgetni.

Még régebben olvastam egy cikket, ahol azt írták, hogy valamelyik fejlett országban (talán Svájc? nem tudom, de nem is ez a lényeg) például a kukások keresnek igen jól, mert kapnak valami szégyenpótlékot vagy mit. A rúdtáncoshoz hasonlóan nem azért kapják, mert annyira sokat ér a munkájuk, hanem azért, mert alapvetően a munkát el kell végezni, és ha annyira keveset keresnének, senki nem vállalná.

Egyébként ma nagyban meghatározza a piac is a fizetést. Szoftverfejlesztő barátom 300 nettót kap, plusz kismillió juttatást - mindezt úgy, hogy még nincs is meg a diplomája. És nem mondhatnám, hogy beleszakad a munkába, ritkán van hogy a nyolc órából legalább hármat-négyet nem olvasással, chateléssel tölt. Mégis ami munkát elvégez, az annyi hasznot hoz a munkaadónak, hogy még így is megéri foglalkoztatni.

Ha a munka értékét nézzük, nyilván nem értékesebb ez a munka mondjuk egy háziorvosénál. Csak épp jobban eladható. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok munkás bérénél ez a fő szempont. Ha pedig a piac igényei változnak, akkor az ő fizetésük is ezzel együtt változik.

ez egy nagy mese, hogy annyit ér a munkád, amennyit fizetnek érte... amikor kitalálták a kapitalizmust, akkor még oké hogy páran elhitték, de a gyakorlatban látszik, hogy mi a helyzet.

Ha egy bankrabló, vagy besurranótolvaj megszedi magát, az is társadalom számára hasznos munka? Nyilvánvalóan a tolvaj is megérdemli a pénzét, hiszen nehéz, és kockázatos a munka, amit csinál. Vagy mégse?

A világ ma úgy működik, hogy a marketingesek megteremtik a társadalomban az igényt egy termékre, függetlenül attól, hogy a társadalomnak szüksége van-e rá, vagy nem. Meg a piackutatók figyelik, hogy mit lehetne meglovagolni, kihasználni. Meg a multicégek felvásárolják, vagy ellehetetlenítik a konkurenciát. Mi a helyzet a korrupt politikusokkal? A bankárokról nem is beszélve.

Ha egy cég rájön, hogy kevesebbért is dolgoztathat valahol, mert annyi szerencsétlen van ott, akik elvállalják kevesebbért is a munkát, hiába nem tudnak megélni már most se normálisan, akkor szinte biztos, hogy csökkenteni fogja a fizetést.