Miért nem fogja fel hogy ő itt egy senki? Utálva van.

Jaj de imádom, "tiszteld, mert felnőtt", "az ő kenyerét eszed"...Sok begyepesedett, énnormálisokosszorgalmashibátlantinivoltam hozzászóló osztja a nagy életbölcsességeit, közben el nem tudja képzelni, milyen igazi, kőkemény lelki terrorban felnőni, amikor egy szavad sem lehet, és gyermekkorodtól kezdve csak azt hajtogatják neked, hogy értéktelen senki vagy.

Minden zűrös tini mögött elcseszett szülők állnak.

Ugyan dehogy! Tanárként ennek az ellenkezőjéről naponta meggyőződöm. Egy családból jellemzően nem egy, hanem kettő, három, de van ahonnan 4-5 gyerek jár az iskolánkba. Hogy micsoda különbségek vannak köztük!

Van olyan család, ahonnan két gyerek imádnivaló, tökéletes a harmadik meg a legrosszindulatúbb, leggenyóbb dög akit valaha láttunk.

De olyan is van, ahonnan négy gyerek jár. A négyből három neveletlen, tiszteletlen, ostoba vérszívó pióca és láss csodát ott is van egy testvér, akit csak szeretni lehet, olyan kedves, okos, békés kis teremtés.

Olyan könnyű a szülőket hibáztatni mindenért. Pedig az egyén felelőssége nem 18 éves kortól kezdődik...

Bocsi, nem olvastam végig az összeset, csak azért írok mert ugyanebben a helyzetben találtam magam 8 éve. Anyámék elváltak, utána neki több kapcsolata is volt, kereste a boldogságot, aztán kikötött emellett a hülye mellett. A gimit fejeztem be épp, mindenért ugatott, belerúgott a középuszkár kutyusunkba rendszeresen (tehát nem egy agresszív nagy kutyus, aki megvédi magát), Anyámmal is ordított minden szarért, ne menjenek sehova mert az pénzszórás, mikor Anyum imád táncolni, színházba járni stb. Szóval egy hatalmas f@sz, nem is értem minek van vele. Bátyámat és engem is mindenért próbált csesztetni pedig elit gimiben szín 5-ösök voltunk. Bátyám még csak bluizni sem járt el, én azért néha mentem, mert nehogymár ne lazíthassak egy kicsit?! Gimi után rögtön dolgozni kezdtem, hogy elmeneküljek otthonról és ne terrorizáljon ez a gyökérállat. Már rég nem kell látnom a rusnya képét, de még most is (!!) minket szapul Anyámnak. Hogy milyen semmirekellő hülyegyerekei vannak. Multinál, jó pozícióban dolgozunk, külön élünk házasságban a szerelmünkkel és eltartjuk magunkat régóta. Tőlük segítséget soha nem kértünk és kaptunk. Ja hozzátenném, hogy ő focista volt, gimis végzettséggel.

A hosszú blabláért bocsi, de mindig kiakadok ha csak eszembe jut mennyire utálom. Vannak ilyen emberek, nem tudsz velük mit csinálni. A saját depresszióját és a magára irányuló haragját vetíti ki Rád. Aki magát utálja és tudja, hogy egy nagy senki, az "természetes", hogy máson veri ezt le. Nyugodj meg, tanulj csak szépen és amint lehet lépj le. Addig meg ugyanígy ne érdekeljen, amit próbálkozik.

Persze azért Anyudra hallgass, Ő biztosan szeret. :)