Mi lenne veluk, nelkuled?

A hátralevő időt arra kell fordítani amíg képes vagy rá hogy bele tanuljon a dolgokba. Küzdeni igenis kell de fel kell készülni mindnere. remélem minél több időtök marad együtt és tudod hogy történtek már csodák, nem is kevés. Hinni mindig kell. Minden jót kívánok nektek és egy csodát.

Mi a kerdes? Vagy csak azt szereted volna ha sajnalnak?

Ennyire azért nem kell túljátszani a szereped, van elég bajod hogy még mártírkodj is. Elkövettél egy nagy hibát, ezt úgy adod elő mintha embert öltél volna. Ha ennyire aggódsz az itt maradottakért akkor szedd össze magad és segíts nekik. Amúgy arról mindenki maga tehet ha nincsenek barátai( ez csak egy momentum, csak lécci ne add már elő a mártírt, mert nem célravezető amikor alig van időd)Így kell felfogni a helyzetet szerintem: ok, eddig nagyon ügyes voltam, mindent intéztem hogy a drága férjem válláról levegyem a napi terheket, mert ő értünk dolgozik. De mostantól mindenről elmesélem hogy intéztem, hol intéztem, le is írom egy füzetbe. Ezek azért nem olyan ördöngős dolgok, hogy bármelyik értelmes nő vagy férfi nem tudná megtenni. Neked most az is a bajod, hogy érzed, boldogulni fog nélküled is pedig azt hitted megáll a világ ha elmúlsz. Pont az ellenkezőjét adod elő, de ez érthető is valahol ilyen sokk után, mikor megtudod, hogy beteg vagy. Ne csak arra koncentrálj, hogy a fizikális dolgokat átadd, hanem arra is szakíts időt, hogy magadban őszintén rendezd mit miért teszel, ki vagy, honnan jöttél, hová mégy. Hidd el ez is nagyon fontos, ne vessz el a részletekben. Bocs hogy nyers voltam, de elegen sajnálnak itt, de az élet nem csak erről szól,hanem arról is hogy őszinték legyünk magunkhoz, főleg ha ennyi időnk van hátra. Remélem megértetted a segítő szándékom.

Ahelyett, hogy itt várnak a sajnálkozást, szépen nekiallhatnal lejegyzetelni hogy mit ehet a gyerek, hol van a gyermekorvos, hol van a bankszámla....