Mi lenne veluk, nelkuled?

Kérdező, voltaképpen nem túl életszerű a kérdés. Ugyanis van a hirtelen halál (szívroham, baleset...) akkor tényleg az van, hogy az ember nem tudja, hova kapjon (anno, huszonéve az akkori élettársam temetése előtt itt örjöngtem, hogy hova a faxba tehette el a fekete nyakkendőmet - ez ilyen:() - de ott ugye az illető nem is tudja hónapokra előre, hogy meghal, nem ér rá ezen agyalni. És van a hosszan tartó súlyos betegség esete, amikor a halála előtt az illető már általában heteket-hónapokat tölt kórházban, tehát a mindenféle ügyek kezelése folyamatában át kerül a másik félhez.

Az meg a minimum szerintem, hogy az ember nem fogadja el a betegséget, hanem küzdeni akar.

egyszer már írtam de most megint:

én mint férj hasonló cipőben járok (hálisten nem betegség, hanem ügyintézés miatt) ...

a fizetésem számlára megy, van annyi, hogy ne érdekeljen hol tart, nem én vásárolok, a tartalékot (mindenféle lekötéseket, befektetéseket) nem én intézem, csak bólintok mikor megemlíti a feleségem, de nem jegyzem meg mert ügyes asszony, tehát fogalmam sincs, hol, mennyi pénzünk van (mikor néha megemlíti, hogy a két kisgyerekünknek saját betétjeiken mennyi pénzük van csak irigykedek :))

a számlákat, biztosításokat, közműórákat egyebeket ő intézi, szintén fogalmam nincs, hogy mit kellene csinálni, viszont komoly dosszié gyűjteményünk van amiből bármit visszakereshetek, ha szükségem lenne rá

a gyerekek életével, életvitelével kapcsolatos dolgokban azért benn vagyok, de pl én alkalmatlan lennék arra, hogy hetente elmenjek turkálóba, hogy a piciknek megnézzem van-e valami olyan amit meg kellene venni

de valószínűleg ugyanúgy el tudnám látni őket, ugyanúgy tudnám intézni az életvitellel, lakással kapcsolatos hivatalos dolgokat ha ő valamiért hirtelen nem lenne, ezen ne aggódj

és kedves hozzászólók, a kérdező nem azt kérdezte, hogy tudtok-e valami gyógymódot a halálos betegségére, hanem megnyugtatást vár arra vonatkozóan, hogy mi lesz a családdal utána

hidd el, meg fogja oldani a férjed, de mint először írtam én csinálnék olyan felvételt amiről a gyermekemhez szólnék később, ugyanis egy három és fél éves gyerek 10 év múlva már nem fog rád emlékezni érzelmileg

Biztos lennék benne, hogy semmi gond nem lesz (leszámítva persze a gyászt, de most nem ilyesmiről kérdeztél).

Az apuka egy felnőtt férfi, aki - feltételezem - imádja a kislányát. Igenis meg fogja tudni oldani.

Az anyukának is bele kellett először tanulnia a dologba, senki nem úgy születik, hogy ezeket a dolgokat tudja. Ha az anyukának sikerült, apukának is fog.

Barátokra pedig ilyen helyzetben amúgy sem lehet hagyatkozni. Segítség biztosan lesz, mert hihetetlen, de tényleg előkerülnek ilyenkor messziről is a rokonok/barátok, akikre nem is gondolna az ember..., de ettől függetlenül, rájuk ÉPÍTENI nem lehet, hiszen a segítség egy átmeneti dolog.

Minden rendben lesz, ismerek több olyan családot, ahol akármi miatt az apuka neveli a gyerekeket (többet is, nem egyet), és nagyon jól megvannak.

Az anyukák szeretik azt hinni, hogy a gyereknek csak az anya kell, meg a nő, de ez nem igaz, a gyereknek szeretet és stabilitás kell, miért ne adhatná ezt meg az apa?

Apuka biztos megállná a helyét, kénytelen lenne, ha nem akarná, hogy a gyámügy elvegye tőle a kislányt.

Anyuka... fel a fejjel. Láttunk már csodát!

Kérdező, ha beteg vagy, kitartás! ne add fel.

Az apa egyébként meg fogja állni a helyét. Én szólnék egyébként a védőnőnek, ha rendes lelkiismeretes, akkor rájuk néz majd rendszeresen.

Nagyon sajnálom és kitartást kívánok!

Eloszor osszeírnám a fontos dolgokat. Nyiss egy fuzetet, amibol majd tud tájékozódni a férjed. írd le, hogy mit ehet és mit nem ehet a kislányod, mit kell befizetni (határidoket is), mit szeret a pici lányod meg ilyenek. Mindent, amit fontosnak tartalál. En a helyedben írnák egy naplot a lányodnak. Majd ha idosebb lesz, megkapja és ha olvassa, ugy érzi, mintha vele lennél. Esetleg naprol napra mesélhetnél, hogy akkor mit csináltatok egyutt, jokívánságokat és hogy nagyon szereted.

Feltétlenul szuksége lesz a férjednek egy szuloi segítségre, anya-anyós, sogorno, testvér ... aki vállalja a gyereket nap mint nap.

2 éves kislány anyukája