Aposom alkoholista, anyosom pedig tarsfuggo, ezt persze o nem vallja be. Ti mit tennetek a helyemben? Tartanatok a kapcsolatot veluk vagy nem? Hogyan szuntethetnem meg az emiatt kialakulo vitakat a parommal?

Koszi a valaszt! Volt eset, hogy mondtam, csinaljuk ugy, ahogy te is irtad, de nemigazan tetszett neki. Ugy latom rajta, cikinek tartja a vilag elott, hogy nem akarom tartani a kapcsolatot a szuleivel, mit mondanak masok nev alatt. Falun elnek a szulei, el tudod kepzelni, mennyi pletyka lefolyik. Engem ez a fele nem erdekel, de a ferjemet (sajnos) igen. Ugyis csak ez az egyetlen megoldas marad ha a jovoben el akarjuk kerulni a vitakat. Rossz erzes, mert latom rajta, szeretne, hogy menjek, s neha latom rajta, hogy igyekszik megerteni engem is.

Igen a tarsfuggoseg egy betegseg. A lenyege, hogy mindegy ki van melletted csak legyen valaki. Altalaban a nok szenvednek latvanyosan ezekben a kapcsolatokban, megsem kepesek azt mondani, hogy nem, meg ha bantjak is oket, akkor sem. Az ilyen kapcsolatok persze rosszak. Normalis kapcsolatban azert vagy a valasztottaddal, mert szeretitek egymast.

Meg nincs unoka, de rovidesen gyereket szeretnenk. Jol latod a dolgokat, nem fogom a gyerekem olyan kornyezetbe vinni hetvegekre, ahol nem jo, hanem inkabb elrettento peldakat lat. Majd ha akarjak ugyis meglatogatjak, par orat igy kibirunk majd egymassal.

Nyugodtan kerdezz csak. Eloszor is furcsa volt nekem, hogy egy nonek, akinek elmondasa (panaszai) szerint szinte semmit nem er az elete a reszeges ferje miatt, 20 eve egyutt el egy alkoholistaval es megcsak meg sem probalt elvalni, kulonvalni, onallosodni tole. Ez mar az elso jel. A masodik jel, hogy lathatoan oromut lelik abban, hogy egymast naphosszat cseszegessek, valahogy ugy jon ki, hogy de jo hogy itt vagy, teged legalabb tudlak cseszegetni es persze mindig keznel vagy. Na ez a ket nyilvanvalo es allando tunet utan utanaolvastam a neten a tarsfuggosegnek, es ez egyertelmuen az.

Szerintem nem normalis dolog 20 evig egy olyan alkoholistaval elni, aki nap mint nap leissza magat. Ha ok nezik a sajat szemszogukbol a mi jozan es kiegyensulyozott eletunket, akkor persze mi nem tununk normalisnak. De ez engem egyaltalan nem zavar. Inkabb legyek boldog, mint depresszios es eletunt.